Dr. Szabó Lajos: Volt egyszer egy Aranycsapat... (A Sportmúzeum Kincsei 4. Budapest, 2004)

KOMAROMI TIBOR (1930-) a Vasas Izzó kapusa, I954-ben I mérkőzésen védett a legjobb tizenegyben. — A nyúlánk, ruganyos játékos határozott közbelépéseivel, jó labdafogásával és öklözéseivel tűnt ki. Olykor azonban a mutatós védés hibájába esett. Egy súlyos sérülés szinte derékba törte a karrierjét. KOTASZ (GOTTLIEB) ANTAL (1929-) a Sztálinvárosi Vasmű Építők, majd a Budapesti Honvéd balfedezete, 1954 és 1961 között 31 találkozón kapott helyet a válogatott csapatban. Tagja volt az 1 958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. — A technikailag és taktikadag kitűnően képzett, gyors és sokoldalú játékos a legjobb tizenegyben balhátvédként is jól megállta a helyét. Klubcsapatában néhányszor csatárt is játszott. Pompásan szerelt, ügyesen cselezett és pontosan ésszerűen adogatott. Bár bebizonyította, hogy fegyelmezett, hasznos csapatjátékra is képes, gyakran vállalkozott könnyelmű megoldásokra. Az első dunaújvárosi labdarúgó (1954-ben még Sztálinváros volt) a válogatott játékosok sorában. Legjobb teljesítményét 1961. április 30-án, a Hollandia elleni vúágbajnoki selejtező mérkőzésen (3:0) nyújtotta. Azonban a „vesztét" is éppen a hollandok okozták. A budapesti visszavágón (3:3) ugyanis olyan könnyelmű játékot mutatott, hogy végleg kimaradt a válogatottból.