Srágli Lajos: Ásványolajtermékek és kereskedelmük Magyarországon a XIX.-XX. században (Zalaegerszeg, 2005)

Egyesült Magyar Ásványolajgyárak Rt. A Nyírbogdányi Petróleumgyár Részvénytársaságot 1922-ben, egy 1904-ben létesült kisüzem helyén alapította Bartha Béla. 1929-30-ban az angol-holland tőkét képviselő Shell cég építette fel a csepeli szabadkikötőben a kor legfejlettebb színvonalán álló finomítóját. Az ország déli része szükségleteinek kielégítésére épült tői, a Shell csepeli, az állami tulajdonú péti és a háború végén beindított, 1946-tól magyar-szovjet vegyesvállalatként működő szőnyi MOLAJ üzem) dolgozta fel. Az első világháború után előállt helyzetben nemcsak arról volt szó, hogy az állami beruházásokkal vagy jelentős állami támogatással feltárt kőolaj- és föld gázmezők szűkreszabott határainkon kívül rekedtek, s Magyarország ismét - a gazdasági potenciál és katonai stratégia szempontjából alapvető fontosságú - kőolajat importáló országgá vált, hanem arról is, hogy a megmaradt országrészben egyáltalán nem voltak ismeretesek olyan területek, amelyek kőolaj-előfordulással biztattak volna. Bár a kutatások folytatásáról nem mondtak le, mégis tartós behozatalra kellett felkészülni. Kőolaj- és kőolajtermék behozatalunk az 1920. évi 70.000 tonnáról rohamosan emelkedett: 1929-ben 136.229,1936-ban viszont már 238.276 tonna. Ez jelentősen terhelte amúgy sem aktív külkereskedelmi mérlegünket: 1933-ban 13,7 millió pengővel - mely az adott évi összes behozatalunk értékének 4,39 %-a - 1934-ben 13,4 millió, 1935-ben 10,5 millió, 1936-ban 15,3 millió, 1937-ben 22,3 millió pengővel. A jelentős összegű kiadás mellett egy nem éppen gazdasági természetű Üzemi részlet a Shell Kőolaj Rt. gyártelepéről, 1930 körül 1931-ben a Szőregi Petróleumgyár Rt. 1937-ben a magyar kincstár által Pétfürdőn felállított üzemmel alakult ki a kőolajfinomítóipar 1944-ig változatlan szervezete. A hazai termelésű kőolajat az első világháborút követően zömében négy jelentősebb kőolajfinomító (az amerikai Vacuum Oil Co. almásfüzi-