Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)

I. Az olajipar fejlődése és munkásainak helyzete a második világháború előtt - 1. A magyarországi kőolajbányászat és -feldolgozóipar fejlődése 1939-ig

Rt. ANyírbogdányi Petróleumgyár Részvénytársaságot 1922-ben, egy 1904-ben létesült kisüzem helyén alapította Barma Béla. 1929-30-ban az angol-holland tőkét képviselő Shell cég építette fel a csepeli szabadkikötőben a kor legfejlettebb színvonalán álló finomítóját. Az ország déli része szükségleteinek kielégítésére épült 1931 -ben a Szőregi Petróleumgyár Rt. 1937-ben a magyar kincstár által Pétfürdőn felállított üzemmel alakult ki a kőolaj finomítóipar 1944-ig változatlan szervezete. Ekkor helyezték üzembe az állami tulajdonú, jelentős kapacitásra tervezett gyártelepet Szőnyben, mely a Magyar Olajmüvek Rt. (MOLAJ) nevet kapta.

9 A felsorolás önmaga is tükrözi azt a fejlődést, mely a kőolaj finomító iparban végbement, s amely nem kis mértékben köszönhető az ásványolajtermékekre vonatkozóan 1924-ben életbe léptetett új magyarországi vámtarifának, amivel a magyar állam a késztermékbehozatallal szemben előnyben részesítette a nyersolaj-behozatalt. A késztermékekre kivetett jelentős vámok e termékcsoport importját veszteségessé tették, s ez a kőolajkereskedelemmel foglalkozó vállalkozások nagy számban történő felszámolásához vezetett. Egy részük önfelszámolása során beolvadt a finomítóiparba, növelve ezzel annak működő tőkéjét. Az 1929-33-as gazdasági válság a kőolaj finomító iparnak is veszteségeket okozott a piac nagymértékű beszűkülése miatt. Hatására próbálkoztak azzal, hogy a korábbi piaci versenyt, annak hatását kartell szervezésével enyhítsék. 1934-ben megalakult az ásványolajkartell, mely a nyersanyag biztosításától kezdve a késztermékek piaci értékesítéséig több területre kiterjedt. A kartellhez egyedül a Magyar Petróleumipar Rt. nem csatlakozott. A kartell létrehozása segítette a válság következményeinek felszámolását. Az ásványolajtermékek eladási árainak túlzottan magas szintre emelését az állam beavatkozása megakadályozta.

10 A finomítóipar helyzetének értékeléséhez tartozik, hogy az kapacitásban az ország akkori fogyasztásához képest túlméretezett volt. Nyersanyag csak külföldi behozatalból állt rendelkezésre, Magyarország akkor nem lévén olajtermelő ország. A kapacitás kihasználatlansága, a magas nyersolajárak a finomítóipart takarékosságra intették. Az 1937-ben működő nyolc és szünetelő egy finomítóba befektetett állótőke így alig