Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)

I. Az olajipar fejlődése és munkásainak helyzete a második világháború előtt - 1. A magyarországi kőolajbányászat és -feldolgozóipar fejlődése 1939-ig

valamivel haladta meg a 27 millió pengőt, s ez 1938-ban változatlan üzemszám mellett még tovább csökkent. A kapacitás kihasználatlansága továbbra is fennállt, bár a termelés 1937-ben már emelkedett, s a termelési érték 25,6 %-kal nőtt." Jelentősebb emelkedés, mely újabb beruházásokra utal, csak 1940-től kezdődött.

12 A magyarországi kőolaj feldolgozó ipar nagyobb mértékű fejlődésnek csak azután indulhatott, miután Magyarország a kőolajtermelő országok sorába lépett. (A magyarországi olajipar termelési adatai: II. sz. melléklet.) A szénhidrogénbányászat, bár a XIX. században már elkezdődött Magyarországon, a már említett tőkehiány, az elmaradott technikai felszereltség és az alkalmazott korszerűtlen módszerek miatt nem ért el jelentős eredményeket. A kutatások kezdetétől 1905-ig mindössze 55.500 tonna volt a kőolajtermelés,

13 1906-ban Böckh János, a Földtani Intézet igazgatója tett javaslatot, hogy az állam maga véf í > 0 geztesse a petróleumkutatásokat és mélyfúrásokat, megbízható, szakképzett cégek igénybevételével. A szakértők javaslatának meghallgatása és a kérdés beható tanulmányozása után a kormány elhatározta a kutatások állami keretekben való folytatását. Ennek érdekében, valamint A Nagysármás-1. fúrás ( 1908)