F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KIÁLLÍTÁS - Lővei Pál: Esterházy-kiállítás Kismartonban

Lővei Pál ESTER HÁZ Y-KIÁLLÍTÁS KISMARTONBAN Rövid időn belül már a második jelentős kiállítást szenteli Burgenland az Esterházycsaládnak. 1993-ban a fraknói (Forchtenstein) várban az épületegyüttes és gyűjteményei bemutatásán túlmenően elsősorban a család birtoklástörténete és katonai szerepvállalása alkotta a központi témát, most - 1995 áprilisától októberéig - a kismartoni (Eisenstadt) kastélyban a politikai- és társadalomtörténet, valamint a kulturális mecenatúra áll a vizsgálódások középpontjában. A két helyszín nem önkényes választás eredménye: bár a család az 1527 és 1532 között házasság útján elnyert galántai (Galanta, Szlovákia) várkastélyról és uradalmáról a galántai előnevet használta, gyors felemelkedése időszakában két legfontosabb birtokközpontja a II. Ferdinánd császár által 1622-ben Esterházy Miklósnak adományozott Fraknó és az ugyanekkor elzálogosított, majd 1649-ben Esterházy László által végleg megváltott Kismarton volt. Ezeken a helyszíneken zajlott a család legjelentősebb korai építőtevékenysége is. Nem véletlen, hogy a kismartoni kiállítás elején egy 1687-ben készült, rézmetszetes családfa - „Theatrum Genealogicum" - is éppen a fraknói várat és a kismartoni kastélyt ábrázolja tájképi háttérként. Fraknó várát Esterházy Miklós nádor - 1626-tól a Fraknó örökös grófja cím birtokosa - kezdte el átépíteni, az 1644 előtt befejezett munkát a később a hercegi címet elnyert Esterházy I. Pál az együttes bővítésével folytatta. Az utóbbi nevéhez fűződik a középkori kismartoni vár kastéllyá történő átépítése is, 1663 és 1672 között. Az ilyesféle nagy kiállításoknak Ausztriában három és fél évtizedes hagyománya van már. Az előkészületek mindig összekapcsolódnak a bemutató helyszínéül kiválasztott épületegyüttes legalább részleges rendbetételével, a restaurálási munkák pedig mindig érdekes új építéstörténeti ismereteket hoznak felszínre. Az 199l-es és az 1993-as burgenlandi tartományi kiállításokra helyreállított Németújvár (Güssing) és Fraknó építési periódusainak a korábbinál pontosabb szétválasztása, a periodizációs alaprajzok sora, a fraknói várudvar újonnan felfedezett, 1687-ben vagy röviddel később készült, figurális homlokzati festése a kiállítások katalógusaiban részben már közlésre is került, és a fraknói eredmények beépültek az osztrák műemléki topográfia legújabb, a nagymartoni (Mattersburg) járás emlékeit feldolgozó kötetébe is. Kismartonban az épületet folyamatosan használja bérlőként a burgenlandi tartományi kormányzat, és az Esterházy-uradalom gazdasági ügyeit is részben innen irányítják, így átfogó kutatásokra eddig nem volt lehetőség, a hatalmas épület egy ütemben történő, teljes helyreállítása sem kerülhetett szóba. A kertre néző homlokzatok - amelyeket a nagyközönség egyáltalán nem, vagy csak erős rövidülésben láthat, mert a park kapcsolódó részeit kiemelték a mindenki által megtekinthető területből - bizony kopottas, hulló vakolattal „büszkélkedhetnek", ahogy egyes kiállítá-