F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KIÁLLÍTÁS - Lővei Pál: Esterházy-kiállítás Kismartonban

1. Kismarton, Esterházy-kastély. A déli főhomlokzat a mélygarázs lejárati tábláival. 1995. Fotó: Lővei Pál si termekből és mellékhelyiségekből „lopva" kitekintve megállapítható volt. A belső udvar homlokzatainak eredeti, 17. századi színezését viszont az 1980-as években helyreállították (itt zajlik mind az állandó ügyfél-, mind a turistaforgalom). A főhomlokzat előtti, 1900 körül telepített, önmagukban látványos, de történelmileg hamis és a homlokzatot bántóan takaró, kúp alakra nyírott tiszafák sorát az utóbbi években, a terület régészeti feltárásával (1990-1993), majd a talált közép- és újkori erődítménymaradványok mélygarázs által történt elpusztításával egy időben távolították el. Most a déli főhomlokzat (1. ábra) eddig csak régi ábrázolásról ismert, impozáns összképében mutatkozik meg ismét. A földszinti irodahelyiségek - pénztár, kiállítási igazgatóság - átalakítása fontos eredményeket hozott a kiállítás előkészítése idején szinte az utolsó pillanatban. A délkeleti torony földszinti, enyhén rézsűs kváderfalának másodlagos, címerekkel és felirattal díszített, a katalógus szerint 1509-es évszámú (a kismartoni műemléki topográfiában 15. századi keltezés szerepel még) „címerfala" már eddig is ismert volt, de a várárok felé nézőén értelmetlennek tűnt. Most azonban kiderült, hogy az egykori bejárat oldalfalát alkotta, mert közvetlenül mellette, a mai kastély déli szárnyának a toronyhoz csatlakozó középfőfalában előkerült a gótikus várkapu félköríves záródású, körtetagokkal gazdagon profilált, széles bélletű kőkerete, benne a csapórács helyével, fölötte a csapóhíd téglalap alakú felfekvési mezőjének vízszintes peremével. A kapu