Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

J. Dankó Katalin – Osgyáni Vilmos: Janus arcú kövek. A sárospataki vár legújabb kőtárainak tanulságai

Janus arcú kövek A sárospataki vár legújabb kőtárainak tanulságairól J. DANKÓ KATALIN - OSGYÁNYI VILMOS A sárospataki Rákóczi vár hazánk egyik legszebb és legépebb késő reneszánsz műemlék-együttese. Műemléki, történeti jelentősége nemzeti örökségünkké emelte, s mint a kultúrtáj, a tokaji borvidék leglátogatottabb műemléke napjainkra a Világörökség cím várományosa. A Rákóczi szabadságharc kitörésének közelgő háromszázadik évfordulója új lendületet adott a helyreállításának. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kiemelt támogatásával történő helyreállítás remélhetően befejeződik, vagy jelentős szakasza zárul le. A vár műemléki helyreállításának félévszázados története nem írható meg Détshy Mihály építész nélkül. O volt az, aki 1955-től évtizedekig irányította a műemléki helyreállítást. Détshy, miközben mindent megtett a várkastély és a Rákóczi Múzeum műszaki állapotának jobbításáért, új kiállítóterek létrehozásáért, közben nagyszabású forráskutatást is végzett. A levéltári adatok felkutatásával, elemzésével, az épület és történeti források adta információk egybevetésével alapvetően változtatta meg a vár történetét. Levéltári kutatásai Patak városa középkori történetének megismeréséhez is nélkülözhetetlenek. A sárospataki várban a rendszeres műemléki helyreállítások 1950-ben kezdődtek, akkor alakult meg a várban ma is működő Rákóczi Múzeum.

1 A helyreállítások első szakasza 1950-1958 között, a Vörös-torony helyreállításával fejeződött be. Ezen időszakban helyezték vissza - Myskovszky Viktor rajzai alapján - a Vörös-toronyba a Windischgraetz hercegek birtoklása idején a 19. század végén a toronyból kibontott kőfaragványokat a feltételezett „eredeti" helyükre. A tornyot ablakokkal, kőburkolattal látták el, látogathatóvá tették, ekkor készült el Fügedi Erik történész közreműködésével az első kiállítás is. A Vörös-torony körüli védművek, az olaszbástya régészeti feltárása is elkezdődött. A műemléki helyreállítás második szakasza - 1955-től 1968-ig - már Détshy Mihály tevékenységéhez köthető. A palotaszárnyak és külső várfalak műemléki helyreállítása kőszobrász-restaurátori közreműködéssel történt. Noha a Vörös-torony homlokzatain lévő kőkeretek, kőfaragványok állapotát Détshy már 1959-ben rendkívül rossz állapotúnak jellemezte, azok restaurálására akkor még nem kerülhetett sor. Szerencsére Szakái Ernő közreműködésével sor kerülhetett legalább a Lorántffy-erkély domborművének, majd a keleti szárny ikerablakának kiemelésére, kőmásolattal történő kiváltására.- Akkoriban végezték el a főhomlokzat romantikus stílusú attika- és oromdíszeinek és a 19. századi szobrászati díszek faragott kő másolatokkal történő pótlását. A külső várfalon végzett munkákat az olaszbástya, a déli várfal, a délnyugati kazamatás várfal és az északi falöv szakaszain végzett helyreállítások jelentették; a várfal és a bástyák környezetét az eredeti terepszint visszaállí-