Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
J. Dankó Katalin – Osgyáni Vilmos: Janus arcú kövek. A sárospataki vár legújabb kőtárainak tanulságai
tásával rendezték. Ebben az időszakban - 1964-1968 között - folyt a külső vár két műemléképületének, a vártemplomnak és a trinitárius kolostor helyreállítása is. A helyreállítás harmadik szakaszában fejeződött be az olaszbástya és kazamata, a belső várárok és a várudvar, s a külső várfalak (keleti városfal jelentős részének, s a nyugati egy szakaszának) helyreállítása. Ebben a szakaszban az építészeti tervezést mások végezték, de a közvetlen műemléki irányítás terhe továbbra is Détshy Mihályra hárult. A várkastély helyreállításának negyedik szakaszában -1984-1995 között -, az Állami Tervbizottság kastélyprogramjának beindítása után került sor a Vörös-torony, M. Anda Judit tervezte, teljes felújítására, helyreállítására. A felújítás különlegességét a reneszánsz faragott kőkeretek értéke, védelme „eredeti másolatokra" való cseréje jelentette. A kőanyag állapota miatt az elsődleges kérdés a kőkeretek sorsa volt. Noha a pataki felújítások kezdete óta évtizedek teltek el, nem sikerült ezen idő alatt sem olyan megbízható konzerválószert találni, amely hosszabb távon biztosította volna a faragványok eredeti helyükön való megmaradását. Mégis a torony beállványozása utáni első időszak ismét a kísérletezgetéssel telt, miközben immár közelről láthattuk a riolittufa faragványok rohamos pusztulását. Végül néhány ortodox műemlékes ellenkezése dacára a szakemberek a reneszánsz kőfaragványok megmentésének egyetlen lehetséges útját választották, nevezetesen a faragványok kiemelését és másolatokkal való pótlását. 5 A lakótorony külső homlokzatainak páratlan értékű, késő reneszánsz faragványait a szilárdítás, kiemelés után szilikon formázással készített, részben rekonstruál t-kiegészített műkőmásolatokra cserélték. 1 A kiemelt eredeti faragványok reprezentatív darabjaiból a múzeum két állandó kiállítást rendezett. A „Beszélő kövek, a pataki vár építéstörténete" című kiállítás a főlépcsőházban és a 19. századi emeleti udvari folyosón látható 1998 óta. A kövek eredeti helyzetét, kiemelésüket, restaurálásukat is dokumentáló kiállítás kiemelkedő darabja a Vörös-torony címeres főkapujának felső része. A kövek elhelyezési módja teszi lehetővé, hogy a látogató a kövek átfaragását, másodlagos felhasználásukat is érzékelje. A különböző ablaktípusokat - keresztosztos, timpanonos és ikerablak - a kiemeléskori állapotukban, formájukban mutatja be a kiállítás, míg az unikornisos szemöldökpárkány, fotó rekonstrukcióval mutatja a reneszánsz jellegzetes szimmetrikus szerkesztésének megfelelő, fríz formáját. A Vörös-torony homlokzati rajzai értelmezik a kőkeretek eredeti helyét. A kiállítás helye adja annak a különleges élménynek a lehetőségét, hogy a látogató kitekintve az ablakon a másolatot látja, míg az eredeti reneszánsz faragványt, annak minden finom részletét szinte a kezével tapinthatja. A közeli szemrevételezés lenyűgöző, nemcsak a méretek miatt, hanem, mert csak ilyen közelről és ebben a szituációban figyelhetők meg olyan részletek is, mint a kőfaragójegyek, vagy a rozetták és szőlőfürtök formái, a mesés növényés állatábrázolások, festésnyomok. A kövek díszítése több esetben bibliai jelképekre, vagy antik elemekre vezethető vissza (ld. szőlő = Krisztus, rózsa = szeplőtelen Szűzanya). 1 A kiállítás jelentősége abban is rejlik, hogy feltárja a faragványok pusztulásának mértékét, s igazolja a kőcserét - mint egyébként évszázadok óta alkalmazott módszert - és egyúttal igazolja, hitelesíti a 10 éves kőszobrász-restaurátori tevékenységet. A keleti palotaszárny alagsorában rendeztük meg 1999-ben a másik kiállítást „Gótikus kőtár" címmel, valamint a tanulmányi raktárt. Ebben a szárnyban volt a Windischgraetzek korában az istálló. Később Erdélyi János-teremként a múzeum néprajzi kiállításainak adott helyet. A pillérekkel tagolt, boltozott tér helyreállítása Détshy Mihály nevéhez fűződik. O tervezte a bejárat lépcsőjét, s emlékeimben má-