Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Körmendy József: Adalékok a felsőörsi Árpád-kori prépostsági templom kutatásának történetéhez. Naplójegyzetek

Az ásatás szeptember végén abbamaradt, mivel Tóth Sándornak folytatnia kellett egyetemi tanulmányait. A külső helyreállítási munkák azonban folytatódtak. A falkutatással feltárták a korabeli gyönyörű déli és északi homlokzatot l-l oldalajtóval. A legnagyobb szenzáció a déli mellékkaput díszítő oszlop leveles talapzatának megtalálása volt, mert igazolta a feltevés, hogy itt szép bélletes kapu volt. Az örömet még növelte, amikor a déli barokk kapu küszöbéből előkerült a teljes jobb oldali bélletkő. Az északi oldalon inkább csak analógia alapján sejtettük a kapu létezését. Itt előkerült egy bimbós oszlopfő eredeti helyén, továbbá kő ajtószárak és küszöb, díszítés nélkül. Az egykor Lux Gézáék által feltárt ikerablakok ideiglenes elzárását kibontva a falkutatók eljutottak a főkapu feltárásához. Itt a felső román ív alatt kvádervakolattal lezárt relief töredéket találtak. A vakolat leverését Ignác Pista fiatal segédmunkás végezte, aki nem törődött semmivel, csak nagy erővel fejtette a vakolatot. Mellette dolgozott Stáhl József brigádvezető is, aki az egyik nagy ütés után arra lett figyelmes, hogy egy elég nagy vakolatrész leválása után figurális alak tűnt elő. Erre ő vette át a legénykétől a munka folytatását, melyet nagy figyelemmel és vigyázattal végzett. Hogy a dombormű pontosan mit ábrázol, még nincs megfejtve. Középen az ülő Krisztus kivehető, a jobboldali rész hiányzik, a bal oldalon Szakái Ernő szerint ágyban ülő Szűz Mária (?) látható. A hiányzó rész pedig valami ornamentális díszítést sejtet. Azt reméltük, hogy a kutatás folyamán előkerül a hiányzó rész is. Sajnos reményünk nem vált valóra. Szeptember végén elvitték az ablakokat és a két külső ajtót azzal, hogy három hét múlva megjavítva visszakapjuk. Addig deszkaajtót állítottak össze az ácsok. Megjött a tél, de a nyílászárók nem érkeztek vissza. Pálfi Károly és id. Stáhl József nádpadlóval és kátránypapírral elzárták a nyílásokat. A szél süvített ugyan, de azért valahogyan ki lehetett bírni a szertartásokat, mert igyekeztem a szent szertartásokat minél rövidebb időn belül elvégezni. A hívek dicséretére mondom, hogy a szentmise hallgatás évi átlaga 200 fő között mozgott vasár- és ünnepnapokon, ami tűrhetőnek mondható. A templom külső vakolása a torony kivételével a tél beállta előtt megtörtént. A vakolat nagyon szépen alkalmazkodik a kő színéhez. Festék nélkül készült két rész felsőörsi vörös homok, egy rész kékkúti sárga homok megfelelő mész és cement hozzáadásával. Egy telet becsülettel kihúzott, nagyon kevés volt a felfagyás. A külső déli ajtóval kapcsolatban Erdei Ferencnek általam is támogatott eredeti terve az volt, hogy a déli barokk kaput megszünteti, helyette megnyitja a régi román ajtónyílást. Mivel ezt a tervet akadályozta a Nepomuki Szt. János-oltár, ajánlottam, hogy az északi mellékhajóból a Lourdes-i oltárt helyezzük át az északi sekrestyébe és rendezzük azt be kápolnának, mert elegendő lenne a hívek hétköznapi ellátására. Oltára úgysem illik a jelenlegi szép barokk stílushoz. A déli oltárt pedig helyezzük át a Lourdes-i oltár helyére. így a bejárat zavartalan lesz. Ebben az esetben vissza lett volna állítva a déli mellékhajó három ikerablaka is, amelyek közül az egyiknek a fele megszűnt az ajtó megnyitásakor. A tervből nem lett semmi, mert a (pinceajtóhoz hasonló) barokk ajtó annyira megtetszett az OMF vezetőségének, hogy meghagyása mellett döntött. Indoklás, a barokk is történelmi stílus és itt nagyon szép összhangban jelenik meg a román korival, azért meg kell őrizni, illetve be kell mutatni. Én nem osztom ezt a véleményt, mert marad még elég barokk emlék, viszont a harmadik ikerablak megnyitásával és a régi román kori ajtó üzemeltetésével talán nagyobb élményt jelentett volna a templom látogatása. Az igazság kedvéért még megjegyzem, hogy Erdei Ferenc tervező mérnök úr még azért is elejtette a román kori ajtó tervét, mivel nagyon alacsony, és a küszöb az erózió miatt nagyon magasra került volna, kívül-belül több