Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Körmendy József: Adalékok a felsőörsi Árpád-kori prépostsági templom kutatásának történetéhez. Naplójegyzetek

lépcsőt kellett volna beiktatni. így a barokk ajtó mégis megmaradt fehér kerettel, mint a felső ablakok. A feltárás során az északi sekrestye került sorra. A legszebb sírt itt találta Tóth Sándor. (2. kép.) Ez is ki volt rabolva. Ezt mutatta a csontokon talált oxidációs nyom. Értékei: a. A román korból származó üvegöntvény borítású tőrmarkolat darabja. Velencei munka. Márványszerű alapon fehér anyagbcSl Keresztelő Szt. János szép hosszú hajzattal, hosszú ruhában, gyomorfej magasságban korong alapon tartja az Agnus Deit. A hátlapján Szirén figura látható. (3. kép.) b. Mesterjegyes kövek: nyíl, kör benne kereszt. Mindegyikből több is előfordul itt. Mesterjegyes kövek találhatók még az északi mellékhajó emeleti pilléreiben is. A sír, a kváderkövekből ítélve, egyidős a templommal. Jelenleg tölgyfapallóval van fedve. Üres. Az északi mellékhajó feltárására 1964. év elején került sor. Tóth Sándor most ejtőernyős meleg ruhában dolgozott nagy örömömre. Mindig féltettem az ambiciózus fiatal tudóst a meghűléstől, aki a mellékhajó nyugati végén kb. 6 m

2 középkori terrazzót talált ép állapotban a barokk szint alatt kb. 30 cm mélységben. A terrazzóhoz csatlakozik a templomnak talán legdíszesebb sírja, melynek lakója minden valószínűség szerint nő. A csontokon még textíliákat is lehetett találni. (A leletet elvitték a veszprémi Múzeumba, ahonnét a keszthelyi Balatoni Múzeum archeobotanikusa vizsgálat céljára megfelelő ruhadarabot vitt magával. Eredményről még értesítést nem küldött.) A sírt dupla kőlap fedte. Az alsó durván faragott vörös kő, a felső finom művű márványlap. De ennek csak a töredéke került elő. Kora kb. 15-16. század. Keleti irányban Árpád-kori sírüregben egy 18. századi férfi maradványait találták, a csontokon kívül jelentős leletet azonban nem találtak benne. Ez a feltárás augusztusban történt. A mellékhajó keleti végén az oltárdobogó körül egy üregben sok összevissza szórt csontot találtak. Még februárban történt, hogy Németh Péter veszprémi muzeológus kihozta a TV híradót. A munkálatokról felvételeket készítettek, melyeket már februárban be is mutattak. Február végén a régészeti feltárás, Tóth Sándor egyetemi tanulmányai miatt, ismét megszakadt. Emiatt a kivitelezési munka is lelassult, vagy megakadt. A prépostsági templom restaurációs munkáján az 1963. évben közreműködtek: ifj. Stáhl József brigádvezető, Stáhl László nagyvázsonyi, Hegedűs István, Németh Miklós szigligeti kőművesek, Róhrer Károly nagyvázsonyi, Bódis Ferenc, Ketter Lajos tapolcai, Nagy Lajos marcali, Kalmár Lajos káptalantóti ácsok, Nagy László marcali, Gieber Tibor, Gieber Lajos, Varga István sümegi, Ignác Boldizsár, Ignác István nagygöbői segédmunkások. 1964-ben pedig: ifj. Stáhl József brigádvezető, Stáhl Ferenc, Húsvéth József nagyvázsonyi, Bakos Ferenc, Farkas János sümegi kőművesek, Róhrer Károly, Víg Ferenc és Víg József ácsok, nagyvázsonyi lakosok, Szófogadó Gyula, id. Stáhl József nagyvázsonyi, Csuka József mihályfai, Varga István sümegi, Renácz József dióskáli, Készei Ferenc óhidi segédmunkások. A munka irányítói: Szántó István építésvezető Sümeg, Hauke Rudolf, Mezősi I. Sasvári Nándor budapesti, Redei Ferenc sümegi csoportvezetők voltak. 1964. május 12-én járt nálunk Szántó István OMF sümegi építésvezető és bejelentette, hogy Stáhl József brigádjával és az építéshez tartozó szak- és segédmunkásokkal együtt május 17-én folytatják a tél beálltával megszakított restaurációs munkát. Erre mindenkinek felcsillant a szeme. A főhajó északi oldalának javítása következett. A tél folyamán nagyon sok beázás volt a főhajón és a tornyon körös-körül, mivel az állványozás miatt nem lehetett a nyílásokat rendesen lefedni. A kátránypapírt a szél hamarosan felszaggatta. Egy-egy nagyobb eső után a szentélynégyszögben és a mellékhajók emeleti részén tócsák keletkeztek. Sajnos a beázás a tető helyreállításával sem szűnt meg, főleg a torony északi részén, ahol a torony falára rácsapódó eső mind a padlástérbe cso-