XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - Ferkai András: Hivatalos építészet a Horthy-korszakban

ról mint hiteles történelmi formákról van szó. A tradíció szabad kezelését a kortársak azzal is jelzik, hogy ,,modern szellemben" fogalmazott barokkról vagy klasszicizmusról beszélnek. A bajai megyeháza (Münnich Aladár) a reformkor nemes klasszicizmusát, a kupolás mohácsi városháza (Arkay Aladár) pedig a török kort idézi. A népművészetéről híres Mezőkövesd városházatervpályázatán (1928) a nemzeti stílus különböző értelmezései tűnnek fel. A lillafüredi Palotaszálló kompozíciója romantikus, középkorias, a mátraházai Sport-szálló — a magyarság ázsiai eredetére utalva — pagodára emlékeztet. A visszafogott konzervativizmus még a funkcionálisan újszerű (a pavilonosból a tömbös elrendezés felé fejlődő) kórházak és rendelők homlokzatán is feltűnik. (Jakabffy: szombathelyi kórház, Hültl: MABI-kórház és rendelő) A középületek mellett szólni kell az állam és a városok szociális lakáspítéséről. Igaz, hogy az 1920—30 között állami és közületi erőből épített mintegy 10 ezer szükség- és kislakás elenyésző a szociáldemokrata vezetésű országok, illetve városok lakástermeléséhez, vagy, az elcsatolt területekről menekült félmilliós tömeghez képest, mégsem lehet érdektelennek minősíteni. A tisztviselőknek szánt bérházak alaprajza jobb mint a spekulációs bérházaké (gyakoribb a zárt lépcsőházas elrendezés a függőfolyosósnál), telepítésük pedig néha egészen újszerű. A pavilonos vagy zárt kompozíciójú budapesti telepek bátran a bécsi Hőfok vagy a kopenhágai lakótömbök mellé állíthatók. Az igényesebb együttesek közé tartoznak Medgyaszay István jellegzetes tisztviselőházai, valamint az Északi Klasszicizmus hatását mutató Bécsi úti (Hikisch-Paulheim, 1927) és Kolozsvár utcai (Györgyi-Padányi Gulyás, 1927) telepek. 3. Az egyház építkezései A hivatalos építészet másik legfontosabb területe a húszas években az egyházi építészet volt. Csak a fővárosban 23 új templomot emeltek tíz év alatt, de rendházak, kolostorok, iskolák is szép számban épültek országszerte. Az építőkedv megnövekedésének egyik oka az volt, hogy számos, a békeszerződéssel határon kívülre került egyházi objektumot pótolni kellett. Másrészt az Egyház fontos szerepet játszott a neokonzervatív ideológia megalapozásában és a valláserkölcsi nevelésben, ezért az állam és a városok jelentős mértékben hozzájárultak költségeihez. A bő termés nagy része művészi szempontból kétes értékű: száraz historizmus, nem egyszer történelmi stílusmásolat. A Lehel téri templom (Möller István, 1931—33) például a XII. századi zsámbéki monostortemplomot imitálja egy munkáskerületben, vasbetonvázra felhordott kőburkolattal. A szakrális épületeket a vezető egyházi körökkel jó kapcsolatot fenntartó építészek és professzorok tervezték neobarokk, neoromán, ritkábban neogót vagy klasszicista stílusban. Wälder Gyula főként a ciszterci rendnek, Hültl Dezső a piaristáknak dolgozott. A lágymányosi ciszterci együttes (gimnázium 1927, templom 1938) és a kecskeméti piarista gimnázium (1930), ahogyan Foerk Ernő szegedi Dómja is, a városképben fontos szerepet töltenek be. A katolikus templomok között kevés az invenciózus mű (leginkább Arkay Aladár munkái), míg a református és evangélikus templomok tervezői szabadabban értelmezték a hagyományt (lásd: Sándy Gyula pártázatos, Szegváry Bálint erdélyies templomai). 4. A kultúrpolitika szerepe a vidék rekonstrukciójában A húszas évek céltudatos kultúrpolitikája az építészetben is jelentős eredményekre vezetett. Gróf Klebelsberg Kunónak, aki 1922—31 között volt a Bethlen-kormány kultuszminisztere, ügyes érveléssel sikerült megdupláznia az állami költsgvetésből kulturális és oktatási célokra fordítható