XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - Ferkai András: Hivatalos építészet a Horthy-korszakban

hányadot. Figyelme a nagy nemzeti intézmények támogatásától (múzeumok, levéltár, Egyetemi Könyvtár, Tudományos Akadémia), az egyetemek és tudományos kutatóhelyek fejlesztésén át egészen az elemi népoktatásig (óvodák, népiskolák, népkönyvtárak) kiterjedt. Klebelsberg szervezte meg a magyar ösztöndíjasok külföldi tanulmányait segítő Collegium Hungaricum hálózatot. Az ő nevéhez fűződik a tihanyi Biológiai Kutató Intézet és a Svábhegyi csillagvizsgáló építése is. A minisztériuma által kidolgozott népiskola-építési program 3500 tanterem és 1500 tanítólakás építését irányozta elő, elsősorban az addig elhanyagolt Alföldön. A Sváb Gyula építész vezetésével kidolgozott egyszerű és olcsó mintaterveket néhány apró elemmel (boltíves tornác, fa eresz) igyekeztek a magyar falu hangulatához igazítani. A két tanteremnél nagyobb elemi iskolák és a középiskolák tervezését a minisztérium magánépítészekre bízta, azok stílusa ennek következtében változatosabb. A miniszter tudatosan támogatta a vidék fejlesztését az új országterülethez képest túlsúlyos fővárossal szemben. Az államháztartás stabilizálására fölvett népszövetségi kölcsönből jelentős összegeket juttatott e célra. Az új egyetemek vidékre telepítése is a kultúra decentralizálását szolgálta. Az elcsatolt területekről áttelepített egyetemek közül a pozsonyi Pécsre, a kolozsvári Szegedre került. A háború előtt alapított debreceni egyetem kiépítése is erre az évtizedre esik. Mindhárom tudományegyetemhez orvoskar is tartozott új klinikákkal. Noha az új egyetemek historizáló homlokzatot kaptak, fölszereltségük és az oktatásuk európai színvonalú volt. Klebelsberg számára különösen kedvesek voltak az Aflöld „nagyvárosai", Debrecen és Szeged, melyek sivár városképét „nemzeti művé" akarta nemesíteni. Az előbbi helyen Borsos József városi főmérnök, az utóbbin Rerrich Béla építész segített elképzeléseit valóra váltani. Debrecenben a campus-on kívül a Déri-múzeum (Györgyi és Münnich, 1923—30) és környéke, illetve a Nagyerdő (az ország első erdei temetőjével és krematóriummal egybeépített ravatalozójával, tervező: Borsos József 1931) jelzi a városfejlesztő szándékot. Szeged városa Klebelsbergnek köszönheti reprezentatív központját. Tőle származott ugyanis a gondolat, hogy az egyetem és a püspöki palota új épületeit nagyvonalú tér kialakítására használják fel az 1930-ra felépülő SchulekFoerk féle neoromán Dóm körül. A hatalmas templomhoz méltó tér tervezésére 1927-ben pályázatot hirdettek, amit Rerrich Béla nyert meg. A Rerrich-féle Dómtér zárt és árkádos mint a velencei Szent Márk tér, de az épületek romantikus téglaarchitektúrája északi hatásokat (Fritz Höger) tükröz. Az árkádok alatt Nemzeti Pantheont hoztak létre, emlékéét állítva a magyar történelem és kultúra nagyjainak. Klebelsberg maga is ott van eltemetve. 5. Városképvédelem, vérosszépítés Magyarországon a gyakorló építészek először a húszas években ismerték fel az iparosodás előtti korok egységes városképében rejlő értéket. Reichl Kálmán, Kotsis Iván és Wälder Gyula szólította fel kortársait arra, hogy a történelmi együtteseket óvják meg és az új épületeket gondosan illesszék a „történelmi hangulathoz". A német Heimatschutz mozgalomhoz hasonló törekvést a kultuszminiszter is támogatta, és megjelölte, hogy az egyes városokban melyik az a stílus, amihez igazodni kell. E szerint Egerben rokokó, Debrecenben empire, Székesfehérvárott, Vácon, Gyöngyösön stb. barokk stílben kell építeni. A városi hatóságok készségesen előírták a történeti stílusok használatát, vagy egyedileg szabtak kikötéseket. A környezetbe illesztés gyakran oly jól sikerült, hogy az új épületeket (például Wälder egri, szombathelyi, esztergomi neobarokk munkáit) nehéz megkülönböztetni az eredeti 18. századiaktól. Kotsis Iván szikár házai felismerhetők Székesfehérvár belvárosában, de városképjavító beavatkozásai, melyek során beépítési hibákat.