Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)

Kelényi György: Élet a barokk kastélyokban

KELÊNYI GYÖRGY KÖZHELY ÉS EREDETISÉG. ÉLET A BAROKK KASTÉLYBAN A művészettörténész, aki a barokk kastélyok elemzésére vállalkozik, gyakran esik abba a hibába, hogy az épületet csak esztétikai szempontból vizsgálja, s így kizárólag a téralakítás, a szerkezet elvont kérdéseit kutatja. Pedig a művek funciója, a felhasználás társadalmilag determinált, s az életmód, a szokások ismerete ugyanolyan fontos a mű sajátosságainak megértéséhez, mint azesztétikai közelítés. Már a kiindulás - vagyis a kastély helyének kiválasztása - sem volt tetszőleges. Ehhez az építészetelmélet - a kor természettudományos ismeretei, vagy téveszméi alapján - több szempontot is kidolgozott: az építésznek figyelemmel kellett lennie a terep adottságaira, a levegő, a szél- és a napfény irányára, a nedvességre, az égtájak hatására. Mindezek a természeti jelenségek, együtt a planéták befolyásával, meghatározták az épület helyét, hiszen befolyásolták a lakók, a kastélyban élő emberek temperamentumát és érzelmeit. A kastélyok alapkövét rendszerint valamilyen nevezetes évfordulóhoz kapcsolódó napon tették le. Nem választottak mindig egyházi eseményt; az Escortai kolostor-palotájának alapköve például II. Fülöpnek a franciák feletti győztes csatájára emlékeztetett, a pommersfeldeni kastély VI. Károly császárrá koronázásának évfordulójára, a budai királyi palotáé pedig Mária Terézia születésnapjára - mert a megbízó a magas pártfogóval való kapcsolatot szerencsés előjelnek tekintette. A kastélyok, paloták alaprajza ugyan többnyire a barokk korszakban általánossá vált U-alakú vagy a négyszögletes formát követte, s rendszerint a kényelmi szempontokra is tekintettel volt, de ismerünk arra is példát, hogy az alaprajzban heraldikai-emblematikus motívummal kísérletezett a tervező. Franz Sebastian Rosenstingelnek a nagykárolyi Károlyi-kastélyhoz készített terve, miként a lap kísérőszövege elárulja a kiterjesztett szárnyú, repülő sast mintázza, s így utal az építtető család címermotívumára, azaz magára a főúrra. Az építkezések indítékai sokfélék lehettek. Többnyire a birtokközpontban, vidéken építkezik a nemesúr - Badál Ede számításai szerint az épületek közel 75%-a az uradalomhoz tartozó faluban áll. A kastély tehát részben gazdasági funkciója miatt, részben az ősi életmód folytatása miatt a várostól távol épül fel. Némely esetben az építkezés indítéka nem egyértelmű, vagy nem szokványos. Savoyai Jenő, nem sokkal azután, hogy 1698-ban megvette a Csepel-szigeti uradalmat, elhatározta a ráckevei kastély felépítését. Ekkor már állt, vagy épülőfélben volt másik kastélya, a közeli Budafokon, másik uradalmának központjában. A császári hadvezér, aki az egész építkezés alatt Európa különböző hadszínterein hadakozott, s a tervezés, a kivitelezés gondjaival csak távolról, levelezés útján foglalkozott, nyilvánvalóan sosem kívánt Magyarországon megtelepedni: békés éveit, öreg napjait Bécsben, vagy a város közelében fekvő pompás Belvedere palotákban kívánta leélni. Építkezését nem magyarázhatjuk csupán a műalkotások létrehozásának örömével, az építkezés nagyúri szenvedélyével, hanem gazdasági megfontolásokkal. A földbirtok a vagyonszerzés legbiztosabb alapja volt, s értékét nagyban megnövelte a rajta álló épület, s Jenő herceg ennek tudatában lehetett. E tényre figyelemmel a ráckevei kastély elő-történetét is át kell írnunk. A birtok 3 évvel korábban csak 42 ezer forintért került az előző tulajdonos kezébe - Savoyai Jenő viszont 85 ezret fizetett. A hatalmas értéknövekedés ilyen rövid idő alatt csak úgy képzelhető el, ha egy épület emelésére is gondolunk.