A magyar műemlékvédelem sajátos vonásai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1980 Eger, 1980)

Dr. Kurucz Imre: Megnyitó

Köszönetet kell mondani a megye és Eger város párt- és állami vezetőinek a Nyári Egyetem hathatós elvi és anyagi támogatásáért. Meg kell emlékeznünk minden országos partnerszervről és kiemelten az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőségről. Mindazokról, akik közreműködnek a tematikák elkészítésében, előadókat biztosítanak és a propagandamunkában is a rendezők segítségére sietnek. Szólni kell a rendező megyei szervezet munkatársairól és aktivistáiról. A megrendezésben résztvevő intézmények dolgozóiról, azokról a szakemberekről, akik nélkül sem az előadásokat, sem a kiegészítő programokat nem tudnánk megoldani. Kedves Vendégeink! Ha megengedik, „Magyarország 1980" címszó alatt szólnék néhány szót országunk jelenlegi helyzetéről. Rövidre szabott időmben még utalnom sem lehet a történelemre, amely népünk mai arcát formálta, de még jelenünk legfontosabb, eredményeiről, gondjairól sem szólhatok részletesen. Bízom abban, hogy az itt töltendő két hét alatt részben az előadások, szakmai programok során, mindenekelőtt azonban saját személyes tapasztalataik birtokában részletes és reális kép alakul ki önökben mindarról, amit röviden úgy mondunk: a szocializmus útjára lépett Magyarország. Csupán felvillantom azokat a legfontosabb körülményeket, amelyek ma mintegy meghatározzák életünket és jövőnk perspektíváit. Mint ismeretes, ez év márciusában zajlott le a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa, amely megvonta az elmúlt 5 éves időszak mérlegét, megerősítette eddigi politikai irányvonalunk helyességét és meghatározta legfontosabb teendőinket. Újból hitet tettünk a béke, a békés egymás mellett élés és a szolcialista építés ügye mellett. Szilárd tagjai vagyunk a Varsói Szerződésnek, amely — s ezt különösen szeretném hangsúlyozni - védelmi jellegű szövetség, és országunk biztonságát, elért eredményeink védelmét szolgálja. Az idén ünnepeltük felszabadulásunk 35. évfordulóját. Népünk az elmúlt 35 év alatt óriási, mondhatnánk történelmi utat járt be. Magyarország egész jelenét nem lehet megérteni annak az útnak az ismerete nélkül, amelyet megtettünk. Csak - hogy József Attila szavaival éljek - a „három millió koldus" országának nyomorát ismerve lehet értékelni azt, hogy néhány évtized alatt a gazdaságilag közepesen fejlett országok sorába értünk, hogy a felszabadulás óta csaknem minden második magyar család új otthonba költözött, hogy az ország lakossága anyagikban és szellemiekben jelentősen gyarapodott. Elmaradott, fél feudális, félig paraszti, félig polgári társadalmat örököltünk a felszabaduláskor — tönkrement gazdaságot, szellemileg megnyomorított népet. Számok és adatok sokaságából kellene megmutatnom, hogyan jutottunk fokozatosan előre. Talán szemléletes adat, hogy nemzeti jövedelmünk ma mintegy öt és félszerese a háború előttinek. Vagy hogy az ipar ma kb. 12-szer annyit termel, mint 1945 előtt, s lakosságunk egy főre számítva háromszor annyit fogyaszt, mint a felszabadulás előtt. A nagyüzemi technológia erdményeképp ma mezőgazdaságunk bruttó termelése éppen kétszerese az 1950. évinek. Ezen belül az állattenyésztés 2,3-szerésére, a növénytermesztés 1,8-szorosára emelkedett. Hozzá kell ehhez tennem, hogy a termelés növekedése együttjárt a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számának nagymérvű csökkenésével. Gazdasági eredményeinkben, országépítő munkánk sikerében igen nagy — és egyre növekvő — szerepük van a tudományos kutatómunkában résztvevő szakembereknek, tudósoknak, értelmiségeinek. Az ő közreműködésük, segítésük, tennivalóink elméleti megalapozása és kimunkálása nélkül aligha jutottunk volna ennyire. Napjainkban egyre növekszik az élet minden területén a szellemi munka, a kutatás, a tudományok szerepe, jelentősége. Ma Magyarországon 85.000 a tudományos kutatóhelyeken foglalkoztatottak száma, az aktív keresőknek 1,7 százaléka. Az elmúlt évben a kutatásfejlesztési ráfordítások összege 19,2 milliárd forint volt, mintegy 40 százalékkal több, mint a hetvenes évek elején. Kiterjedt kutatási kapcsolataink vannak számos nemzetközi tudományos intézettel. Elgondolásainkban fontos szerepet játszik az, hogy hazánk különösen érdekelt a nemzetközi tudományos munkamegosztásban. Kutatóink az elmúlt évben több mint 22.000 tudományos célú külföldi úton vettek részt. A nemzetközi együttműködésben kutatotttémák aránya jelentősen növekedett: jelenleg kutatási témáink 8 százaléka. Kutatóink több mint 800 nemzetközi tudományos egyesület, társaság munkájában működnek közre. Újabb szép példája a tudományos együttműködésnek a békés célú űrkutatás. Bizonyára ismeretes, hogy 1980. május 26-án moszkvai idő szerint 21 óra 20 perckor a Szovjetunióban felbocsátották a Szojuz 36. űrhajót. Az űrhajón tartózkodó nemzetközi személyzet között volt Farkas Bertalan kutató űrhajós, a Magyar Népköztársaság állampolgára. Ez nagy öröm és megtiszteltetés volt és marad számunkra. Az újabb nemzetközi űrrepülés résztvevői az Interkozmosz együttműködési programja keretében folytatják a szocialista országok közös űrkutatási céljainak megvalósítását. Hazánk jó néhány területen már több mint egy évtizede bekapcsolódott az űrkutatásba, s hozzájárult ahhoz, hogy a tudományos kutatás a gyakorlatban is hasznosítható eredményeket hozzon. Magyar tudósok és szakemberek,