Népi Építészeti Emlékeink Védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1979 Eger, 1979)

Dr. Tilinger István: A Magyar Tanácsköztársaság műemlékvédelme

Műemlékeink között történeti jelentőségükre tekintettel védjük a jelentős munkásmozgalmi eseményekkel és neves személyiségekkel kapcsolatos emlékeket is, mint például a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának színhelyét, a Budapest, XII., Városmajor u. 42. sz. alatti épületet csakúgy, mint a Kommunisták Magyarországi Pártja budapesti XIII.,Visegrádi u. 15. sz. alatti első székházának épületét. A Magyar Tanácsköztársasággal kapcsolatos védett épületeink közül jelentősége miatt kiemelkedik a Csepeli Szabadkikötőben lévő egykori „Szikra Távíróállomás" épülete, ahol Lenin táviratát vették, mellyel megalakulását követően a magyar proletárkormányt üdvözölte. Védjük Szamuely Tibor nyíregyházi szülőházát, Hamburger Jenő zalaszentgróti, Latinca Sándor kaposvári lakóházát. A gödöllői volt Grassalkovich kastély műemléki értékét építészeti jelentőségén túl az a történeti jelentőség is fokozza, hogy 1919-ben itt székelt a Vörös Hadsereg Parancsnoksága. A Magyar Tanácsköztársaság emlékeként védjük a csurgói Gimnázium épületét, ahonnan az ellenforradalmárok kivégzésre elhurcolták a Tanácsköztársaság járási vezetőit, valamint Szenyéren Simon József római katolikus lelkész, tanácsköztársasági mártír szülőházát is. Kádár János elvtárs, a 60. évfordulóra emlékező cikkében dicső/örökségünkként méltatta a Magyar Tanácsköztársaságot. A Horthy-rendszer idején a Magyar Tanácsköztársaságot minden eszközzel rágalmazták, becsmérelték, elért eredményeit, célkitűzéseit kisebbíteni igyekeztek, hogy bebizonyítsák az első magyar proletárdiktatúra a terror uralma, az elszabadult indulatok időszaka volt, mely tudatosan lerombolta a múlt eredményeit, de helyette semmit sem adott. E tendenciózus állítások valótlansága ma már nem szorul bizonyításra. Népi demokráciánk az első magyar proletár állam örökösének tekinti magát, melynek politikai, gazdasági és kulturális eredményei és az idő rövidsége miatt meg nem valósult célkitűzései joggal töltenek el bennünket büszkeséggel. A Magyar Tanácsköztársaság műemlékvédelmi tevékenysége is tanúsítja annak a megállapításnak az igazát, hogy a tanácskormány különös gondot fordított a nép kulturális színvonalának emelésére, a művészetek és a tudomány szabad fejlődésére. A Magyar Tanácsköztársaság műemlékvédelmi tevékenységének reális értékeléséhez ismernünk kell az előzményeket, amelyek a megvalósítás lehetőségeit befolyásolták. A magyar műemlékvédelem intézményes szervezete már 1872 óta működött, s az első műemléki törvény 1881 óta meghatározta a műemléki tevékenység alapelveit. A Műemlékek Országos Bizottsága tevékenységét már e korszakban is sok jogos kritika érte. Ezek között elsősorban azt nehezményezték, hogy a műemlékvédelmi célokra fordítható összegek igen kismértékben álltak rendelkezésre olyan helyzetben, amikor a magántulajdon szentségének elve is gátolta a hatásos védelem kibontakozását. Az I. Világháború idején a műemléki célokra fordítható amúgy is csekély költségvetési összegek még tovább csökkentek, s a háborús gazdálkodás következtében az eredetileg betervezett műemléki helyreállítások is sorra meghiúsultak, illetve megszűntek. A Műemlékek Országos Bizottságának tevékenysége egyre inkább igazgatási jellegűvé vált. Erre nemcsak a műemléki célokra fordítható összegek csökkenése, valamint a munkaerő és anyaghiány kényszerítette a műemléki szervezetet, hanem a másirányú igények előtérbe kerülése is. Ilyen körülmények között találta a Műemlékek Országos Bizottságát az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom. Míg a műemlékvédelem területét a pangás jellemezte, addig a művészeti élet pezsgővé vált. Megalakult a Nemzeti Tanács Irodalmi és Művészeti Szaktanácsa, s kezdeményezés történt a kulturális élet átszervezésére. 1919. január 21-én Kunffy Zsigmond közoktatásügyi miniszter Kernstock Károly festőművészt képzőművészeti kormánybiztossá nevezte ki, és megbízta a Műemlékek Országos Bizottsága újjászervezésének előkészítésével. 1919. február 28-án a közoktatásügyi miniszter a Műemlékek Országos Bizottságát feloszlatta. f A feloszlató leirat ezt a következőképpen indokolta: ,A Népkormány nemcsak a jelen eseményit, termékeit értékeli, hanem meg akarja becsülni a múltnak azon emlékeit is, melyek művészeti tulajdonságaiknál vagy történeti vonatkozásuknál fogva arra érdemesek. Csak úgy biztosíthatja az ország művelődésének fejlődését, ha nem vágja el a múltba vezető szálakat. Minél mélyebbre nyúlnak a gyökerek, annál biztosabban áll a jelen fája, s annál több reménységünk lehet a jövő gyümölcseire." A miniszter a műemléki ügyek vezetésével dr. Éber Lászlót, a Műemlékek Országos Bizottsága előadóját bízta meg.