Népi Építészeti Emlékeink Védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1979 Eger, 1979)

Dr. Tilinger István: A Magyar Tanácsköztársaság műemlékvédelme

1919. március 21-én Magyarország proletariátusa kezébe vette a hatalmat. Mint a Mindenkihez" című kiáltvány megfogalmazta „a magyar forradalom megmentésére egyetlen eszköz maradt ... a proletárság diktatúrája, a munkások és földműves-szegények uralma". A kiáltványt aláíró Magyarországi Szocialista Párt és a Forradalmi Kormányzótanács bejelentette a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja egyesülését, a Tanácskormány megalakulását, a nagybirtokok, a bányák, a nagyüzemek, a bankok és a közlekedési vállalatok szocializálását, a proletárhadsereg megszervezését, s fegyveres szövetséget ajánlott fel Oroszország proletariátusának és felhívással fordult a világ munkásságához, a Tanácsköztársaság védelmében. A nehézségek óriásiak voltak, erre a kiáltvány is utalt: ,A Magyarországi Szocialista Párt és a Forradalmi Kormányzótanács felismeri, mennyi nehézséggel és áldozattal kell megküzdeni a magyar munkásságnak, ha elindul ezen a bátor és nagyszerű úton. Háborút kell viselnünk élelmünk és bányáink felszabadításáért, harcot kell vívnunk proletár testvéreink szabadságáért és a magunk létéért. Nélkülözések, nyomorgás, szenvedés várakozik ránk ezen az úton". Ilyen körülmények között indult meg és ment végbe az a nagymérvű fejlődés, mely minden területen jellemezte a Magyar Tanácsköztársaságot. Döntő változások mennek végbe a művelődési politikában. Az Alkotmány lerögzíti, hogy „a Tanácsköztársaság megszünteti a burzsoázia műveltségi kiváltságát és megnyitja a dolgozók előtt a műveltség tényleges megszerzésének lehetőségét". A művelődésügyi politikát a Közoktatásügyi Népbiztosság irányítja. A Forradalmi Kormányzótanácson belül először Kunffy Zsigmond, dr. Lukács György, Szabados Sándor és Szamuely Tibor nyer közoktatásügyi népbiztosi megbízást, majd a Kormányzótanács 1919. június 24-én bekövetkezett átalakítása során dr. Pogány József lett a közoktatásügyi népbiztos, s ezt követően dr. Lukács György népbiztos-helyettesi kinevezést kapott. A Magyar Tanácsköztársaság idején a műemléki ügyekkel a dr. Lukács György irányítása alatt működő Főcsoport foglalkozott. ] 1919. március 24-én dr. Pogány Kálmán irányítása mellett a nér/biztosságon belül megalakult a Művészeti és Múzeumi Direktórium, melyben az építészeket Lessner Manó, a festőművészeket Berény Róbert, majd később Pór Bertalan, az iparművészeket Kozma Lajos, a szobrászokat Ferenczy Béni, a művészettörténészeket dr. Antal Frigyes és dr. Wikle János képviselte. Dr. Éber László 1919. március 23-án jelentette be a közoktatásügyi népbiztosnak, hogy a feloszlatott Műemlékek Országos Bizottságának vezetését átvette. 1919. június 3-án dr. Éber László a Népbiztossághoz javaslatot nyújt be a műemléki hivatal újjászervezésére. A hivatal felállítására vonatkozó javaslatot a népbiztosság elfogadta és a 63. számú közoktatásügyi népbiztosi rendelet kihirdetést nyert 1919. július 26-án a Tanácsköztársaság című hivatalos lapban. Az Országos Műemléki Hivatal vezetőjévé dr. Éber Lászlót, ügyvivő-építésszé dr. Lux Kálmánt nevezték ki. A jogszabály az Országos Műemléki Hivatal feladatává tette „az ország műemlékeinek céltudatosabb és a mai felfogásnak megfelelőbb gondozását, fenntartását, felvételét és publikálását". A hivatal a rendelet értelmében vezetőségből és a vezetőség mellé rendelt Műemléki Tanácsból állt. A Műemléki Tanács feladataként nyert meghatárpzást az elvi és jelentősebb ügyek elbírálása. A Tanács elnökévé a közoktatásügyi népbiztos dr. Petrovics Eleket à Szépművészeti Múzeum igazgatóját, a magyar művészettörténet egyik kiemelkedő egyéniségét nevezte ki. ' Az Országos Műemléki Hivatal felállítását elrendelő jogszabály ugyan 1919. július 26-án hatályba lépett, de a Tanácsköztársaság pár nappal később bekövetkezett bukása miatt működését már nem kezdte meg. Mivel a Műemlékek Országos Bizottsága feloszlatása még a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt megtörtént, s az Országos Műemléki Hivatal felállítására pedig a Tanácsköztársaság bukása miatt már nem került sor, így a Tanácsköztársaság idején lényegileg egy, a műemléki ügyek vitelét a Közoktatásügyi Népbiztosság felügyelete és dr. Éber László közvetlen irányítása alatt ellátó hivatali szervezetről beszélhetünk. A hivatali szervezet munkájában azonban mindazok a szempontok érvényesültek, amelyek az Országos Műemléki Hivatal felállítását elrendelő jogszabályban meghatározást nyertek. Ez azért volt lehetséges, mert azok vezették a hivatali szervezetet, akik a jogszabályt előkészítették. Tőlük származik „a céltudatosabb és a mai felfogásnak megfelelőbb" műemlékvédelem megfogalmazása is. A műemlékvédelem alapja a Tanácsköztársaság idejében is az 1881. évi XXXIX. számú törvénycikk maradt. A régi jogszabályok érvényéről és alkalmazhatóságáról a Tanácsköztársaság idején külön jogszabály nem intézkedik. Azokat általában nem ismerték el/érvényesnek, s új szocialista szellemű jogszabályok megalkotását tűzték ki célul, mégis azok megalkotásáig általában kisegítésképpen felhasználták a régi jogszabályokat. Természetszerűleg nem kerültek alkalmazásra azok a jogszabályok, amelyek ellentétesek voltak a proletárdiktatúra elveivel és alapvető célkitűzéseivel. Az 1881. évi XXXIX. számú törvénycikk rendelkezései nem voltak ellentétesek a proletárdiktatúra célkitűzéseivel. A törvénycikk rendelkezései azonban a megváltozott körülmények között tartalmukban módosultak.