Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Adattár - Beszámoló az 1980-1990 közötti munkákról

PÉCS, János u. 18. Az 1982-ben végzett kutatás során megállapították, hogy az első beépítésre 1777 után került sor. Akkor épült a mai ház keleti része. Az emeletes épület egyetlen utcai nyílása egy félköríves kapu volt. A második periódusban az épület teljes szélességében kiépült, a kaput megtartva az új épületrész földszintjén nyitottak ablakot. Az első két periódusban a ház az utca felé lényegében zárt maradt, ablakai délre a kert felé nyíltak. Eredetileg a ház a mai Király u. 41. sz. telek része volt. A korai kerti homlokzat rekonstrukcióját későbbi átépítés tette lehetetlenné. Az épület utolsó átalakítására 1926-ban került sor, akkor a kocsibehajtót megszüntették és az emeleten ablakokat nyitottak. Kutató: Somorjay Selysette (OMF). SS PÉCS, Jókai tér 2. Lakóépület A pécsi belváros egyik legrangosabb polgárháza mai formáját — a korábbi épületek fölhasználásával, így a Jókai téri szárny boltozott helyiségei — a 18. század utolsó harmadában nyerte. Ebből az időszakból származott az emeleten a Széchenyi téri szakaszon töredékesen előkerült táblás rendszerű falfestés. Bár levéltári adatok arra utalnak, hogy az épület története a 17. századig nyúlik vissza, ennek a falkutatás során néhány falalapozástól eltekintve nem találtuk nyomát. Az utolsó fönnmaradt korai részletek valószínűleg 1934/35-ben pusztultak el, amikor a Forbáth Alfred tervei szerinti átalakítás során a földszinti és az emeleti falak (beleértve a Széchenyi téri földszinti homlokzati falat is) jó részét kiváltották illetve elbontották. Kutató: Somorjay Selysette (OMF). SS PÉCS, Jókai tér 7. Lakóépület Az épület két építési periódusra osztható. Az L-alakú 1834-ből való utcai szárnyhoz a 19. század végén építették az U-alakú udvari szárnyat. Az udvari szárny utólagos építésű lépcsőházi tömbjét a felújításkor kissé visszabontották, a szárny keletre néző tűzfalát ablakok nyitásával homlokzattá alakították. A klasszicista udvari szárnyban a felújítás során került elő egy másodlagos felhasználású barokk kőkeretes kapu, melyet a helyreállítás során bemutattak. Az épületben öt lakást alakítottak ki. A helyreállításra 1984—85-ben került sor. Építésztervező: Káldi Gyula (OMF). Statikus: Urban István. Elektromos terv: Rónaszéki Pál (PTV). Gépészterv: Bácskay Lajosné (PTV). Kertterv: Kiss József (OMF). KGy PÉCS, Káptalan u. 5. Múzeum A szabadon álló egyemeletes barokk épület a 18. század közepétől a 19. század elejéig két szakaszban épült. 1749-től 1766ig a nyugati, 1790-1825 között a keleti rész készült. Déli udvari homlokzatán tágas kapualj található, amely valószínűleg az északi homlokzatra is nyílhatott és később befalazták. A helyreállítás során a terek későbbi befalazásait kibontották. A teljes helyreállításra 1983—84-ben került sor. Kutató: Somorjay Selysette (OMF). Építésztervező: Kistelegdi István. Kivitelező: OMF Pécsi Kirendeltsége. Építtető: Baranya Megyei Múzeumi Igazgatóság. KG PÉCS, Király u. 33. (korábban Kossuth u.) Az épület története a 18. század elejére nyúlik vissza. E periódusból önmagában értékelhető építészeti részlet nem maradt meg. A 19. század elején, majd a századfordulón végrehajtott átalakítás során a 18. századi falak jó részét is elbontották, így sem a homlokzat, sem az alaprajz rekonstrukciójára nem nyílt mód. Az utolsó helyreállítás az 1896-os telekbeépítést és homlokzatképzést követte, az emelet — felújítás előtt még érzékelhető — korabeli alaprajzát azonban nem tartotta meg. Kutató: Somorjay Selysette (OMF). SS PÉCS, Széchenyi tér 7. Lakóépület Az épület mai tömege két 18. századi emeletes lakóház összeépítésével alakult ki. Ekkor e két korábbi épület falainak jó részét elbontották. Az előkerült töredékek az északi épület (1750 előtt) alaprajzi rendszerének, valamivel későbbi nyugati homlokzatának és a déli épület (1755 körül) falazott pilaszterekkel tagolt utcai homlokzatának részleges rekonstrukcióját tették lehetővé. Az egyesítésre és a mai alaprajzi rendszer kialakítására 1783 körül került sor. Ebből az időből származik a bizonyos reprezentatív igényt tükröző lépcsőház és az emeleti szobasor táblás rendszerű kifestésé. Közülük a két középső szoba dekorációja kerül helyreállításra. Elméletileg rekonstruálható volt e periódus utcai homlokzatának vakolt faltükrökkel tagolt emeleti architektúrája. 1830 körül a mai tömeg és az alaprajzi rendszer megtartása mellett az épületet felújították. A klasszicista ízlésű tatarozás elsősorban a homlokzatot érintette: a középtengelyt, melyben ekkor helyezik el az erkélyt, faragott fejezetes pilaszterek és konzol soros párkány hangsúlyozza. Az újra festett emeleti szobasor legdíszesebbje az erkélyre nyíló helyiség volt. Itt az oszlopokkal tagolt, lőrésekkel és íves nyílásokkal áttört látszatarchitektúra mögött romantikus táj- és életkép jelenetek láthatók. A festéshez kapcsolódik két korabeli, intarziás oromzatú, aranyozott konzolos beépített szekrény. A többi helyiségben egyszerűbb, függöny- és virág motívumos kifestés készült. Kutató: Somorjay Selysette (OMF). SS PÉCS, Szt. István tér 17. Kerti pavilon A nyugati (úgynevezett Landler Jenő utcai) városfalszakaszon álló pavilon építési ideje levéltári adatok alapján 1810 körűire tehető. Az építtető tulajdonos Riemer József püspöki jószágkormányzó volt. A múlt századi iratokban „vigadóházként" emlegetett épületet egy fürdő- és üvegházat is magába foglaló, igényes kialakítású kert részeként emeltek. Falai északon csatlakoznak a városfalhoz (a földszint északnyugati sarkában mutatkozott ennek egy csonkja) a többi homlokzat eredetileg teljesen szabadon állt, így a nyugati is, melynek földszinti ablakát a támfal megemelésekor falazták el. A kutatásra 1982-ben került sor. Kutató: Somorjay Selysette (OMF). SS PÉCS, Szt. István tér. Püspöki kripta (Káptalani Levéltár) A Káptalani Levéltár és a plébánia hivatal 1784-ben épült. A Székesegyház felé eső épületszárny pincéjében található az ún. püspöki kripta, amelyet Cserháti József püspök készíttetett korábbi részletek átalakításával. A tér négyzetes alaprajzú, középpilléren nyugvó négy hevederrel megosztott, csehsüveg boltozatokkal. A sírhelyet folyosó köti össze a székesegyház altemplomával, lejárata a Sz. István térről nyílik. A kripta nyugati falában találhatók a püspökök sírhelyei, a keleti falban pedig nagyméretű osszáriumban helyezték el a kanonoksírok maradványait. A déli fal elé kő oltárt helyeztek, a mögötte lévő falon illetve nyílásban Krisztus feltámadását szimbolizáló jelenet látható. Az oltár és a posztamens Bencsik István, a bronz Krisztus pedig Rétfalvi Sándor szobrászművész alkotása. A helyreállítás 1983-84-ben készült. Építésztervező: Mendele Ferenc (OMF). Építtető: Pécsi Püspökség. KG