Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Dercsényi Dezső: A soproni műemlékvédelem három évtizede (1945-1975)

3. kép. Sopron. Szent György u. 1—3. kép). A középkori kőtárnak berendezett XIV. századi plasztikákkal, falfestményekkel díszített terem átadásakor Major Máté vázolta a szocialista műemlékvédelem célkitűzéseit és törekvéseit.

15 Végül, ha első ízben csak homlokzatát érintette, de igen közismert emlék helyreállítása volt a Két mór-ház (Pozsonyi út 9. sz.) farag ványainak megmentése. A munka kiterjedt a közvetlen környékre is. Az azóta Sopronhoz csatolt Sopronbánfalva Mária Magdolna-templomának helyreállítása román stílusú falképek feltárását eredményezte, és a templom kifestését megörökítő 1427-es évszám került elő a szentély gótikus zárókövén. Ez előtt kellett a gótikus szentélynek elkészülnie. (Tervező: Gerő László.) Majd az egykori gótikus pálos templom egységes belső terének helyreállítására a karmelita apácák távozása után nyílott alkalom.

16 (Tervező: Sedlmayr János.) Nem szeretném kisebbíteni ennek a nagyjából 1959-ig tartó első korszaknak (mondhatnám nyugodtan: a soproni műemlékvédelem hőskorának) érdemeit, de a fenti — távolról sem teljes — felsorolás bárkit meggyőzhet arról, hogy inkább ötletszerű mentőmunka folyt, mint előre megtervezett helyreállítások sorozata. Sőt, a felsorolásból az is kiviláglik, hogy néhány állagmegóváson túl, a központi eszközökből elsősorban (pénzhiány miatt) a nem túl költséges, de mutatós eredményű munkákat részesítettük előnyben. Úgy vélem, tettük ezt azért is, mert a megváltozott politikai, társadalmi helyzetben eredményes működésünkhöz múlhatatlan szükséges volt, hogy a város vezetését és lakosságát szövetségesként megnyerjük, sőt elengedhetetlen volt az is, hogy a rangos értékek feltárásával az egész ország közvéleményét Sopron értékeinek megmentése érdekében mozgósítsuk. Talán nem önelégültség, ha le merem írni: ezek a törekvések sikerrel jártak. Említettem már a város lakosságának egészséges lokálpatriotizmusát, mely nemcsak szívesen látta értékeinek megmentését, hanem a közvélemény erejével támogatta munkánkat, s bármily különös is, a két határral elzárt város egy egész ország műemlékvédelmi közvéleményének mustármagjává változott. Itt Sopronban merült fel először (1951-ben) a Városi Tanács mellett működő műemléki albizottság megszervezésének gondolata, vagyis olyan társadalmi szerv alakítása, mely szakmai segítséget nyújt mind a város, mind a műemléki hatóság munkájában. Soproni példa nyomán ma már megyei, városi, sőt járási, illetve községi műemléki albizottságok működnek az országban. Az első ín