Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)
TANULMÁNYOK - Szakál Ernő: A visegrádi királyi palota Anjou-kori falikútjának rekonstrukciója
A VISEGRÁDI KIRÁLYI PALOTA ANJOU-KORI FALIKÚTJÁNAK REKONSTRUKCIÓJA TÖRTÉNETI BEVEZETÉS Az Árpádok kihalása után a leányági trónkövetelők közül a XIV. század első évtizedében V. István dédunokája, Anjou Károly Róbert nápolyi királyfi uralomra jutásával az oligarchák szétszaggatta országban újra a királyi hatalom lett a rend leghathatósabb biztosítéka. Az anarchiától szenvedő társadalom fokozatosan felsorakozott I. Károly mögé, akinek következetes gazdaság- és békepolitikája az ország újjászervezésében épp úgy érvényre jutott, mint önállósága és zsarnoki keménysége. Temesvárott 1315-ben épített palotáját már 1323-ban elhagyja, hogy Székesfehérvár, Esztergom és Buda, az Árpádok székhelyeinek mellőzésével Visegrádra, új palotájába költözzön udvartartásával együtt. 1 A visegrádi királyi palota az udvartartás állandó színhelyévé vált, kiemelkedő jelentőséghez jutva a középeurópai politikai életben, amit legjobban az igazol, hogy ünnepi alkalmak, heves ellentétek és merényletek, valamint a lovagi élet sok eseménye mellett 1335-ben itt tartják az ún. visegrádi kongresszust, amikor is I. Károly nemzetközi politikája érdekében egyesítette a vele baráti vagy rokoni kapcsolatban levő uralkodókat. 2 E kongresszusnak fontos szereplője volt már az ifjú Lajos is, aki nagyhatalmi távlatok mellett egy újjászervezett, megerősített országot kapott örökül atyjának halála után. Nagy Lajos négy évtizedes uralma alatt szellemi és kulturális törekvésekkel, a lovagi élet kivirágoztatásával új életformát honosíthatott meg Visegrádon annak ellenére, hogy uralkodása első évtizedében Budára teszi át királyi székhelyét. A visegrádi királyi palota szerepe tehát még nem csökkent, ;! és új építkezéseivel, díszítésével csak teljesebbé, szebbé és zártabbá vált, főként Nagy Lajos uralkodásának utolsó évtizedeiben. 4 E történeti adatok szerint a visegrádi királyi palota a XIV. század második felében első fénykorát élte, bár reálrégészeti adatok ezt a tényt hosszú időn át nem támasztották alá. Divald Kornél még azt írja 5 , hogy: "Az Anjouk korából a többi budai és óbudai építkezésekből, valamint a fényes visegrádi váraikból egyetlen XIV. századbeli faragott építmény sem maradt fönn." Dercsényi Dezső már optimistább, amikor a következőket írja: „Lajos építkezésének Visegrádon alig találjuk nyomát, bár az újonnan megindult visegrádi ásatások, melynek során egy késő gótikus királyi palota nyomaira bukkantak, könynyen hozhat ezen a téren is váratlan eredményt." 0 Gerevich László is megerősíti azt, hogy: „A XIV. századnak legkiemelkedőbb eredményei elpusztultak, csak néhány kiásott romot vagy alapfalat ismerünk. Az Anjou királyi palotáknak egész sora foglalkoztatta azt a királyi műhelyt, amit valószínűleg Károly Róbert hívott életre, s amelynek alkotásaihoz tartozott a temesvári és visegrádi palota, később a budai palota . . ."' Varjú Elemér 8 egyértelműen azt vallja, hogy egy XIV. századi, a fellegvártól és a lakótoronytól független visegrádi királyi palota nem létezett. Szavai szerint: „teljesen felesleges tehát a Visegrád ismertetőinél makacsul felbukkanó, állítólag Károly király által a váron kívül épített palotáról beszélnünk." Majd a továbbiakban, a XV. századnak, Mátyás korszakának ismertetésénél megjegyzi hogy: „Ha pedig a palotákat az alsó vár délkeleti körfala és a város között, a Duna vize és a hegy lába által határolt keskeny területen keressük, azt kell megállapítanunk, hogy itt ugyan találhatni falmaradványokat, de ez a keskeny földsáv aligha fogadhatná be mindazt a sok szépet, amit Oláh leírt: „a kerteket, palotákat, pázsitos tereket." Varjú Elemér még úgy hitte: „Egyelőre tehát a nagyszerű visegrádi palota rejtély számunkra, Eltűnt, szétfoszlott, majdnem • mint egy álom." Az előbb idézett sorok 1932-ben jelentek meg, s két évvel később az eltűnt, szétfoszlott álom reális valósággá vált, mert 1934-ben Schulek János megszállottság vezette ásójával megtalálta, felfedezte a visegrádi királyi palotát, és amikor 1941-ben a palota díszudvarában feltárta a Herkules-kút mészkőlépcsőit, a három ledőlt kávalapot, majd a Herkules-figura maradványait és az összetört kúttálat, Oláh Miklós 1536-ban kelt túlzónak ható leírása 9 lényegében kézzelfogható valósággá, a művészeti színvonal helyes értékelőjévé, igaz tudósítóvá vált (414. kép). A feltárások e szakaszában már bebizonyosodott, hogy a várhegy nyugati lejtőjén a fellegvártól
