Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Szakál Ernő: A visegrádi királyi palota Anjou-kori falikútjának rekonstrukciója

414. ké]>. A díszudvar feltárása 1941-ben és a védőművektől elkülönült palota e lankás domboldal terepviszonyaihoz alkalmazkodóan teraszos kiképzésű volt, hatalmas épületekkel, udvarokkal és függőkertekkel. Amikép]) a palota épületeihez valaha hozzátartozott azok külső kiképzése és belső berendezése, úgy az udvarokból és kertekből a kutak sem hiányozhattak (415. kéj)). Egyszerű aknás kutakra szükség volt gyakorlati célból, míg a csorgó- és a szökőkutak reprezentatív kultúrigényt kielégítő szobrászati díszként készültek, szépségükkel és az állandóan csobogó víz üdítő varázsával hatva az ott tartózkodókra. A folyamatossá vált régészeti feltárások gazdag leletanyagában mind több olyan kőfaragvány volt felfedezhető, melyek további díszkutak létét igazolták. Amikor 1952-ben Héjj Miklóssal, a visegrádi múzeum igazgatójával a Herkules-kút sérült lépcsőzetének kijavítása előtt

10 megvizsgáltuk a kútalapozásba épített faragott köveket, és részleges feltárás után kiemeltünk egy vízköpőmaszkos gótikus faragványt (az Anjou-kori kútház vízköpős rétegének középdarabját),, megállapíthattuk azt, hogy a Herkules-kút alapozásának készülésekor egy gótikus díszkút faragványait falazóanyagként használták itt fel (416, 417/ab). kép.) A kútalap későbbi teljes feltárása még számos gótikus faragványtöredéket eredményezett, de messzebb menő következtetésekre lehetőség ekkor még nem adódott. A palota díszkútjainak megismerésében fordulópontot jelentett az 1955-ben, a palota negyedik szintjén végzett régészeti feltárás, a vörösmárványból faragott, Mátyás címerével ékített oroszlános kút megtalálása (418/a, b. kéj)). A kút feltárásakor azonban már igazolható tényként állapíthattuk meg azt is, hogy a Mátyáskori díszkút faragványai mellett előkerült egyéb kőfaragványok egy gótikus, Anjou-kori falikút részei. A hollós Hunyadi címerrel díszített ledőlt vörösmárvány mennyezetlapon középkemény fehérmészkőből készült faragvány feküdt, melynek felemelése után kiderült, hogy az Anjouk struccfejes sisakdíszének, címerének részlete, míg egy a falazatból kidőlt vörösmárványtöredéken pedig címer-tartó állatalakok között a kettős keresztes címer látható (419., 420. kép). E faragványról leolvasható volt az is, hogy vízköpőül szolgált, tehát egy korábbi kút részlete volt. A korábbi kút tényét bizonyították azok a másodlagosan beépített faragványtöredékek is, melyek az oroszlános kút in situ tálmaradványához csatlakozó megdőlt hátfalazatban voltak felismerhetők. Az omladékos falazat feltárása és gondos elbontása vörösmárvány táldarabokat, andezitbreccsából faragott háromnegyed oszlopokat, vakmérmű részleteket, gótikus levéldíszű oszlopfőtöredékeket, lábazatpárkányokat, áttört kőrácsmaradványokat és a struccos címerhez tartozó