Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Ifj. Dümmerling Ödön – Détshy Mihály – Császár László – Kuthy Sándor: Egyházi műemlékek helyreállítása

sos hagymatoronysisakot, moly erősen megdőlt, a helyreállítások során az E. M. sátoraljaújhelyi épí­tőipari vállalata sikeresen helyreigazította az épít­mény szétbontása nélkül. A vámosoroszi (Szabolcs megye) ref. templom belső tatarozása 1956-ban készült el. A templom főértéke a szentély hálóboltozata, amilyen e terü­leten sajnos csak kis számban maradt fenn. A hajó­ban csak a megmaradt bordaindítások árulják el, hogy egykor hálóboltozat fedte a teret, az ugyan­csak értékes XVII—XVIII. században készült népi festéssel dekorált kazettás famennyezet előtt. A belső lalarozás azzal, hogy nem törekedett a vadonatúj hatás elérésére, szerencsésnek mond­ható. E munkánál meghagyták a tagozatok és a boltozati bordák kedves, bizonytalankodó s többszörös meszelés által szabálytalan lággyá vált formáit, s így megóvták az alkotás régi leve­gőjét. A verpeléti (Heves megye) rk. plébániatemp­lom homlokzattatarozását az egyházközség az ÁEH támogatása mellett saját erejéből végeztette. A barokk időkből származónak vélt épület déli ol­dalának vakolatleverése nyomán jellegzetes román­kori kváderfalazat vált láthatóvá, három magasan elhelyezett, kváderekből rakott félkörívekkel kere­tezett románkori ablakkal, melyeket a nyílásokba beépített faragott kőkeretű, keskeny, korai gótikus ablakokká szűkítettek be. A három egymástól eltérő méretű gótikus ablak külső kőkáváján indavonalas és virágdíszes mészfestés jelentős töredékeit talál­ták. A homlokzat szakasz közepén ugyancsak több­szörösen beszűkített déli bejáró nyílását bontották ki, káváján több rétegű festéssel. A bejárat elől 1 a középkori előcsarnok alapfalainak csonkja még ki­vehető, tetőzetének csatlakozási hornya a homlok­zaton kirajzolódik. Hasonló ajtónyílás került elő az északi oldalon is. A helyreállításnál a déli homlok­zat középkori szakaszál az OMF részéről Détshy Mihály útmutatása szerint nyersen hagyták, és hé­zagolták az összefüggő középkori architektúra be­mutatása érdekében. Az épület többi barokk hom­lokzatát és tornyát meszelt vakolással állították helyre. A zalaszántói (Veszprém megye) rk. plébánia­templom 1957-ben az egyházközség által megkez­dett tatarozásába belekapcsolódott az OMF, a templom középkori részeinek feltárása és restaurá­lása érdekében. E munka során Détshy Mihály és Sedímayr -János irányításával feltárták a szentély barokkban elszűkített négy nagyméretű csúcsíves ablakát, melyek közül háromban a mérműves kő­rács is fennmaradt, majd a déli oldalfalon egy ro­mán falszakaszt, három kisméretű románkori töl­csérbélletes ablakkal és egy további kisméretű ko­rai gótikus ablakot. Az 1958-ban megkezdett külső és belső restaurálás 1959-ben fejeződik be. T ö r ö k kori egyházi emlékeink közül két pécsi volt dzsámi helyreállítására került sor. A Jakováli Hasszán dzsámi, ma kórházkápolna restaurálását az OMF 1957-ben kezdte meg. A kór­ház két épülete közé beszorít olt műemlék élményt­keltő bemutatására a Felügyelőség (Ferenezy Ká­roly) tervet készített. A terv bevett külső terepren­dezés az eredeti szint visszaadását célozza. Ez a mainál lényegcsen mélyebb szint az épület tömegé­nek jobb kibontakozási lehetőséget biztosít majd. Egyelőre főleg a belső helyreállítás haladt előre. A későbbi padlószint lesüllyesztése megtörtént, már csak a padlózat elkészítése van hátra. A bolto­zaton talált festéknyomokat is rögzítették, és kiegé­szíttették az Iparművészeti Főiskola hallgatóival, és elkészült az ablaknyílások végleges megoldása : profilos, műkőkeretes, beton rácsos ablak, amikbe öntött üvegtárcsák kerülnek. A mihráb-fülke re­konstrukciója Palkovich Lajos műve. A pécsi belvárosi templom török eredetű épü­lete, Gázi Khaszim pasa dzsámija kupola lefedésé­nek restaurálásával régóta vajúdó kérdés záródott le 1958—59-ben. A török épületet először a jezsui­ták alakították át (1753—67), majd többszöri res­tauráláson ment keresztül. 1939-ben nagy port vert fel az újabb helyreállítás, amely a törökkori részek bemutatása érdekében feláldozta a kevéssé szeren­csés későbbi toldalékok nagy részét (torony, elő­csarnok stb.), a befogadóképesség növelése érdeké­ben viszont jelentős mértékben kibővítette a temp­lomot. Pécs városképének mind távoli, mind közeli szemléletekor egyik kiemelkedően domináns ténye­zője volt a — most eredeti alakjában helyreállí­tott —- magas kupola. A tatarozásra szoruló, sé­rült vörösréz héjazat lebontásával az eredeti török kupola alacsonyabb vonala kerülhetett bemuta­tásra. A műemlék múltszázadvégi átalakítá­sából nyert képét a város lakossága már meg­szokta, ezért hosszas vita előzte meg a török kori állapot mai visszaállításának szándékát, amit gazdasági okok — a romlott kupolafedés és az eleve hibás attikacsatorna megszüntetése — is indokoltak. Jelentős munkát végezlek számos barokk templom un kon. Az abat (Fehér megye) rk. plébániatemplom restaurálását háborús sérülések tették indokolttá. Az érdekes, háromszög alaprajzú szentéllyel bíró templom súlyosan sérült tornyát lebontották, s a hajó végét Kollár Gyula tervei szerint új, az ere­deti stílust követő homlokzattal látták el 1947­48. év folyamán. 1956-ban állami segéllyel és anyagbiztosítással kijavították a tetőzetet, hogy a helyreállított barokk kupolafestést is megvédjék az időjárás viszontagságai (dien. A devecseri (Veszprém megye) rk. templomot úgy kívül, mint belül általánosan tatarozták. A külső festése jól kiemeli a barokk építészeti tagö­zásokat, míg a belső kifestésé kevésbé sikerültnek mondható. Az egri rác-templom elavult zsindely tető­zetének javítására és a templomhoz felvezető festői fedett lépesőzet beroskadó tetőzetének hely­reállítására és átzsindelyezésére az OMF és az ÁEH anyagi támogatásával került sor. A kivi­telezést is részben az OMF egri mű vezet őségé végezte. 8 .Magyar Műemlékvédelem 113

Next

/
Oldalképek
Tartalom