Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Papp Júlia: Hazai művészeti, régészeti és építészeti emlékek ismertetése a felvilágosodás és a kora reformkor sajtójában

Sinkó Katalin. Budapest, 2000. 265-275.; Papp Júlia: a' mit magunkért nem akarnánk, akarjuk Hazánkért!" (Adatok a hazai ókori emlékek leírásának és gyűjtésének történetéhez - a Nemzeti Múzeummal kapcsolatos 19. század eleji sajtóhírek tükrében). = Folia Historica, 21. 2001, 33-65. 9 Ritoókné 1994, (8. jegyzetben i. m.) 323. 10 Emlék márványból vagy homokkőből. Öt évszázad írásai a művészettörténet történetéből. Vál., szerk., ford.: Marosi Ernő. Budapest, 1976. 22.; Choay 1997. (2, jegyzetben i. m.) 26-42. 11 Ritoókné 1994. (8. jegyzetben í. m.) 318-325. Wolfgang Lazius (Latz) osztrák orvos, történetíró és kartográfus 1552-1556 között készített nagy Magyarország-térképén „a régi római telepek, őrhelyek romjait, maradványait is feltüntette", mivel - olvashatjuk a térképen - munkáját nemcsak a török ellenes harcok vezetőinek, hanem a kereskedőknek és a történetkutatóknak is szánta, Hrenkó Pál: Wolfgang Lazíus félreismert magyar térképei. = Dunakanyar, 1979, 1, 22, 12 Pápai Páriz Ferenc például „1670 körül feliratokat gyűjtött a római kori Dácia fővárosának, Ulpia Trajanának romjainál." Szelestei N. László: Irodalom - és tudományszervezési törekvések a 18. századi Magyarországon 1690-1790. Budapest, 1989. 57. 13 Kosáry Domokos: Művelődés a 18. századi Magyarországon. 3. kieg. kiad. Budapest, 1996. 144-150.; Szelestei 1989. (12. jegyzetben i. m.) 43-76. 14 Pauler Tivadar: A budapesti magyar-királyi tudományegyetem története. I. Budapest, 1880.; Gárdonyi 1926. (7. jegyzetben i, m.) 12.; Szentpétery Imre: A bölcsészettudományi kar története. 1635-1935. Budapest, 1935.; Oroszlán Zoltán: Egyetemünk régészeti tanszékeinek kialakulása és története. (Vázlat) In: Régészeti dolgozatok, 8. 1966. 55-72.; Muszka Erzsébet: A történelem és a történeti segédtudományok oktatása egyetemünkön. 1770-1848. Budapest, 1974. 15 De ruderibus laconíci caldariique romani et nonnullis aliis monumentis in solo Budensí partim hoc primum anno 1778. repertis partim nondum vulgatis liber unicus. Budae, 1778. 16 ZU 1804, V, 23-31, 17 Siklóssy László: Műkincseink vándorútja Bécsbe. Budapest, 1919.; Entz Géza: A magyar műgyűjtés történetének vázlata. Budapest, 1937.; Sinkó Katalin: Adatok a magyar műgyűjtés történetéhez. In: Művészet és felvilágosodás. Szerk. Zádor Anna és Szabolcsi Hedvig. Budapest, 1978. 545-552.; Korek József: A múzeológia alapjai. Budapest, 1988. 53-59. 18 Gárdonyi 1926. (7. jegyzetben i, m.) 9.; Huszár Lajos: Jankovich Miklós numizmatikai tevékenysége. In: Jankovich Miklós, a gyűjtő és mecénás. Szerk. Belítska-Scholtz Hedvig. Budapest, 1985, 82-98, 19 Fejős Ferenc: A Magyar Nemzeti Múzeum története 1802-1847. In: Folia Archeologica, 16. 1964. 267-281. A római emlékekkel való tudományos foglalkozás rendszeresebbé vált, miután a Nemzeti Múzeumban megindult gyűjtésük. A Múzeum 1825-ben kiadott katalógusa pedig már nemcsak antik, hanem „nemzeti" régiségekről is beszámolt. Gárdonyi 1926. (7, jegyzetben i. m.) 14. 20 Horler 1993. (2. jegyzetben i. m.) 97.; Dávid Ferenc: A Gizellakápolna Veszprémben (1766-1938), In: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére, Szerk, Környei Attila, G, Szende Katalin. Sopron, 1996, 220.; Széless 1998 (2. jegyzetben í. m.) 11. 21 Magyarország Műemléki Topográfiája. Szerk. Dercsényi Dezső. V. Pest megye műemlékei, II. Budapest, 1958. 280. és 299. 22 „Ugi értem, amaz boldog emlékezetű...Báthori István, a' kenyér mezején á Pogányság ellen ditsőséges harczának diadalmának örök monumentumára építet Kápolna egész ruinában vagion, holot penig vi Privilegii azon kápolnát eleitől fogva Kmkk kellet restauráltatni, ugi énis mint eő Felségének Erdélyi Királyi Thesauraríussa ex officio intem, kérem, sőt,.,parancsolomis Kgkk, hogi minden haladék nélkül a' praemittált Kápolnát restauráltatván bé-zsendelyeztesse ... külömben ha Ktek negligallya, magokk tulajdonítsa vakmerősegekk büntetésit". Erdély történetére vonatkozó más forrásokkal együtt közreadta Döbrentei Gábor. FMOM 1829. I. 32. 23 Vácot - olvashatjuk a Mátyás korában élt Báthory Miklós püspökről - „a

1 szép mesterségek' és Tudományok

1 gyakorlásával nemesítette legfőképp, mert tudta Ö azt, hogy az elmének képzete (Culturája) és az észnek

1 a' tudományokból eredett megvilágositása adhat egyedül az emberi társaságnak igaz diszt és fényességet". TGY 1818. IV. 11. A művelődés felértékelődését jelzi, hogy Ráday Gedeon portrégyűjteményében a „kiművelt magyarok" között a királyok és hadvezérek arcképei mellett tudósok és festők (például Dürer és Kupeczky) képmásai is helyet kaptak. Sinkó Katalin: Kazinczy Ferenc és a műgyűjtés. = Ars Hungarica, 11.1983. 270-271. 24 TGV 1818. IX. 15. 25 Vajda György Mihály: Keletre nyílik Bécs kapuja. Budapest, 1994. 58-71, 26 Aminek fontos eszköze lehet a sajtó: „Die gelehrten Zeitungen" - írja Kovachich Márton folyóirata programjában - „insbesondere können das Meiste beytragen, die Kenntnisse zu verbreiten, und die Aufklärung allgemein zu machen." MU 1786. 6. 27 A hazai művészeti emlékek kutatását is tervbe vevő tudós társaság „a

1 Magyar Nemzetnek díszére, a' Tudományoknak a' Hazában való gyarapítására" kíván „egy tudós Gyűjteménnyel édes Hazájának kedveskedni", Céljuk, hogy az összegyűlt adatok, ismeretek „a

1 Magyar tudományt ismerni kívánókkal közöltessenek," BMM 1787. 452. Az Erdélyi Magyar Nyelvművelő és Kéziratkiadó Társaság célja a nemzeti nyelv elnémetesedésének megakadályozása mellett az volt, hogy „a

1 világoskodás a' Tudomány hazai Plánta légyen, mint egy Polgárrá tétessék". A szervezők a szépmesterségek és a tudományok hazai fejlesztése érdekében szükségesnek vélik bizonyos intézetek (például könyvtárak, múzeumok) létrehozását, illetve bizonyos „technikus szóknak" magyar nyelven történő megismertetését. Aranka György: Egy erdélyi magyar nyelv mívelő Társaság fel-állításáról való rajzolat az haza felséges rendéihez. Kolozsvárott, 1791, 13. 28 A környezetnek és az éghajlatnak az egyes nemzetek kulturális fejlődésére gyakorolt hatásának megcáfolását Tóth Pál még 1818-ban is időszerűnek tartja. TGY 1818. IX. 10-27. 29 Például Jacob Wimpheling, Johannes Fischart, Carel van Mander, Joachim von Sandrait. Emlék márványból vagy homokkőből 1976. (10. jegyzetben i. m.) 30 Hermann Conring 1675-ben megjelenő művében úgy véli, hogy a magyar népjellem nem alkalmas a tudományok művelésére. A legnagyobb ellenhatást Jakob Friedrich Reimann bírálata váltotta ki, mely 1708-ban a Versuch einer Einleitung in die históriám literariam insgemein című munkában jelent meg. Tárnái Andor: Extra Hungáriám non est vita... (Egy szállóige történetéhez.) Budapest 1969.; Kosáry 1996. (13. jegyzetben i. m.) 154. és Szelestei 1989. (12, jegyzetben i. m.) 34. 31 Térbe Lajos: Egy európai szállóige életrajza. = Egyetemes Philologie Közlöny, 60. 1936. 297-351.; Hopp Lajos: Az „antemurale" és „conformitas" humanista eszméje a magyar-lengyel hagyományban. Budapest, 1992.; Imre Mihály: „Magyarország panasza", A Querela Hungáriáé toposz a XVI—XVII. század irodalmában. Debrecen, 1995.; Imre Mihály: A „Magyarország panasza" - a toposz a 16. század irodalmában. In: Magyarok Kelet és Nyugat közt. A nemzettudat változó jelképei. Tanulmányok. Szerk. H of er Tamás. Budapest, 1996. 109-121.; Imre Mihály: A kereszténység védőbástyája. (Egy irodalmi toposz XVI. századi változatai.) In: Hagyomány és korszerűség a XVI—XVII. században. Szerk. Petercsák Tivadar. Eger, 1997. 217-233. 32 Bél Mátyás: Pest megyéről. Ford. Szabó Béla. Szentendre, 1977. 48, 33 OPZ 1801, 1019-1020,; TGY 1818. VI. 125.; TGY 1821, II, 123-124.