Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Papp Júlia: Hazai művészeti, régészeti és építészeti emlékek ismertetése a felvilágosodás és a kora reformkor sajtójában

34 Sándor Istvánt például ez is motiválta bibliográfiai rendszerező munkája megkezdésében. Papp 1992. (3. jegyzetben i. m.) 15. 35 TGY 1828. IV. 3-45. 36 A belső érték a korban a pénzben kifejezhető anyagi értéket jelentette. 37 TGY 1817. XI. 13. A külföld meggyőzése mellett ugyanakkor a nemzet kulturális felemelésére irányuló törekvések is hangsúlyozódnak: A Jankovich-gyújtemény darabjai „á nemzeti dísznek bé bizonyítására a' hajdani világról bé csúszamlott bal vélekedéseknek el távoztatására, és a' mostani mesterségeknek, ízléseknek felsegítésére főképpen szolgálnak." TGY 1817. XI. 36. 38 TGY 1827. II. 53. 39 A hazafias érdek és a tudományos-művelődési érdek összekapcsolása gyakran jelentkezik a kor retorikájában. Kovachich Mártonnak Borsod vármegye közgyűlése 500 Ft jutalmat szavazott meg, mivel „csupán a' Haza és a' szép tudományok szeretetééül, a' tiszteletre méltó régiség állapottyai és történetei tudós nyomozgatásában búvárkodik". TGY 1817. V. 147. A Magyar Tudós Társaság Történettudományi Osztálya 1847-ben országos felhívásában felkérte a műemlék és műtárgytulajdonosokat, hogy értékeiket a tudomány és a nemzeti becsület érdekében óvják meg. Cs. Plank Ibolya - Csengéi Péter: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága és a magyar műemlékvédelem kezdetei. In: A magyar műemlékvédelem korszakai. Tanulmányok. Szerk. Bardoly István, Haris Andrea. Budapest, 1996. 28. 40 „a nyomtatásba jött vers" - véli Kazinczy is - „tovább áll fenn, mint akármely emlék. Tinódi Sebestyén silány egy versírócska volt, és mégis inkább ada halhatatlanságot, mint sok márvány, melyet a magok megholtjaiknak a dagályos maradék állíta." Levél Cserey Farkashoz. Széphalom, 1811, május 11. Vass Józsefnek az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság kéziratairól 1852-ben készített másolata. 7. MTA Könyvtár, Kézirattár. 41 „Örvendezve veszi észre a

1 vándorló" - olvashatjuk Gimes várának leírásában - „hogy ez a' Vár nagyobb részint épen maradt... Mint hogy pedig a' még lakható állapotban maradott Várak Édes Hazánkban ritkábbak, nem gondolom, hogy ennek leírása, a' mi magát az Épületet is érdekli, kedvetlen legyen". TGY 1821. II. 37-39. 42 Több újság ismerteti a mohácsi csata után II, Lajos özvegye által Pozsonyba menekített, majd a budai karthauziak kérésére visszaadott királyi kincs legértékesebb darabjait, a Szent Kereszt darabját őrző arany ereklyetartót, értékes miseruhákat, újtestamentumí jeleneteket ábrázoló szentképeket, stP. UM 1781. III. 382-384.; PZ 1781. 71. sz. [s. p.j 43 Széless György 1761. évi leírása alapján arra törekedett, hogy az esztergomi székesegyház még álló részeit olyan tisztelet és megbecsülés övezze, mint a nemzeti szent ereklyéket. Széless 1998. (2. jegyzetben í. m.) 11. 44 Gyakran ez az értékhierarchia határozta meg a korábbi kutatások irányait is. A jezsuita Hevenesi Gábor, az adatgyűjtő iskola megalapítója az ún, Modusban, vagyis a tudományos történeti kutatás módszereinek felvázolásában külön bekezdésben említi a kolostorok, templomok, szentképek, relikviák felmérésének, leírásának szükségességét. Szelestei 1989. (12. jegyzetben i, m.) 48. 45 Az osztrák császár a templomokat „a

1 régi első Keresztényeknek együgyüsége szerént akarja rendelni, e

1 szerént a SzentKépeknek minden aranyból, ezüstből, avagy más drága materiából való öltözettyeiket megtiltotta". PMH 1784. 404. A Salisbury érsek a szükségtelen templomi ékességeket pásztorlevélben tiltotta meg. A templomok összegyűjtött javait „sem engedi eztán külső pompára vesztegettetni", hanem az özvegyek és árvák támogatására fordítja. PMM 1787. Pünkösd hava [s. p.j; BMM 1787. 455-456. A hazai újságolvasók arról is kaptak híreket, hogy a forradalmi Franciaországban az egyházi kegytárgyak szakrális vonzerejének erőszakos megsemmisítésére törekedtek. Papp 1998. (3. jegyzetben í. m.) 209-211. 46 ,,a' Templomok' kincsei (mert azon világítani kívánó évben a' Régiségnek és Mesterségnek semmi érdem és becs nem tulajdonitatott)" - írja Fejér György a II. József által feloszlatott hazai szerzetesrendek kincseinek elkótyavetyélését, oktalan pusztítását említve - „elszedettek, és úgy a' szentség védje alatt a' Századok óta épen fen maradott régiség

1 és mesterség' remekei semmivé tétettek", TGY 1817. XI. 11-12. 47 Kovachich Márton 1810-es levéltári gyűjtő útján „Bártfán az egyházban őrzött régiségeket a múzeumnak szeretné megkapni." V. Windisch Éva: Kovachich Márton György, a forráskutató, Budapest, 1998. 158. A váci püspök a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta a korábban a püspökségen őrzött márványreliefet, Báthory András Madonnáját, TGY 1818, IV. 13. 48 ,,A' nemzőtagot ábrázoló emlékek" - írja Bitnitz a Szombathely mellett feltárt ókori temetőben talált termékenység-amulettek egykori kultikus funkciójának ismertetésekor - mainap á fajtalanságról vádoltatnak, holott a' régieknél igen közönségesek voltak 's korán sem illetlenek. A' történet és régiség nyomozónak nem szükséges félnie ezen emlék

1 vizsgálásától, ha ezt tiszta történeti és tudományos szellemmel ... viszi végbe." TGY 1821. VIII. 26. 49 Kazinczy inti azokat, akik - mint szentségtörésen - megbotránkoztak a H ebében megjelentetett vallásos tárgyú metszeteken: „Lépjenek Kép-Gyűjteményekbe, 's lássák, hogy ott Szentképek, Mythologiai darabok, Ütközetek, Tájfestés, Portrék ... egymás mellett állanak, és ott senki meg nem botránkozik". Hangsúlyozza a nemcsak a vallásos, hanem alkalmasint a hazafias tartalomtól is függetlenedő, csak az alkotások művészi kvalitásával mérhető esztétikai érték jelentőségét: „Caraccí' Idvezítője, 's a' Scheffer' Ceciliája kedvesebb ajándék az illyekhez Értőknek, mint ha Hébe tele volna Hisztoriai középszer, vagy éppen rossz darabokkal." FMOM 1825. 160. 50 MK 1822. I. 31. és Papp Júlia: Cserey Farkas „Hazafi Óhajtás"-a a Magyar Kurir 1822. évfolyamában. = Magyar Könyvszemle, 115. 1999. 103-106. 51 Tudományos kutatás tárgyává vált egy másik, egykor sajátos kultikus funkcióval bíró tárgy is. Jankovich Miklós Bocskay István koronájáról a bécsi Archív für d. Geschichte Statistik, Literatur und Kunst 1824. évfolyamában megjelent cikkre válaszol. Az osztrák szerző - olvashatjuk - két koronát írt le, egy aranyból, s egy papírból készültet, s mindkettőt Bocskay koronájának tartja. Jankovich szerint az aranykorona volt az igazi. Nézete indoklásakor nemcsak azt hangsúlyozza, hogy egy Bocskay nem fogadhatott volna el papírkoronát, hanem korabeli leírásokat, rajzokat, a felhasznált motívumra s anyagra vonatkozó történeti analógiákat is említ. FMOM 1828. 1662-1668. 52 Galavics Géza: Program és műalkotás a 18. század végén. Budapest, 1971. 19. 53 A koronával és a Lehel-kürttel kapcsolatos korabeli irodalomról: Gárdonyi 1926, (7. jegyzetben i. m.) 14-15, A korona iránti érdeklődés indítékairól: Galavics Géza: A történeti téma. In: Művészet Magyarországon 1780-1830. Katalógus/Magyar Nemzeti Galéria. Szerk. Szabolcsi Hedvig, Galavics Géza. Budapest, 1980. 65. A korona régebbi ábrázolásairól: Holler László: A magyar koronát ábrázoló, 1620-1621. évi festményekről. = Művészettörténeti Értesítő, 59. 2000. 297-310. Ismertetést, illetve rézmetszetes illusztrációt közöltek Szent István arannyal és gyöngyökkel kivarrott, a bécsi egyházi gyűjteményben lévő erszényéről is. MK 1815. II. 38. sz. melléklete 1. és 41. sz. melléklete 1. A „nevezetes Magyar régiség"-et Rumy Károly György is ismerteti. FMOM 1826. 825-826. 54 Ezeket a leleteket - amennyiben értékük a 150 Ft-ot meghaladta - 1776-ban és 1777-ben kelt királyi leiratok értelmében, harmadrészben a kincstárnak kellett beszolgáltatni, a fennmaradó kétharmad részt pedig a megtaláló (vagy a feljelentő), illetve a feltalálás helyét birtokló földtulajdonos között kellett szétosztani. Forster Gyula: A műemlékek védelme a magyar és a külföldi törvényhozásban. Budapest, 1906. 5. Egy Nagyszeben mellett