Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Voit Pál: A barokk templomépítészet eszméi és stílusai

25. kép. Sasvár, a fogadalmi templom karzata 26. kép. Budapest, az epreskerti kálvária Imre prímásnak tíz éven át Pozsonyban dolgozó Georg Raphael Donnernek, az osztrák szobrászat legkiválóbb mesterének művei, Az ő és tanítványainak alkotásai a magyarországi egyházi szobrászat ma is becses emlékei, Mégis az egyik legjelentősebb alkotás, a győri ún, „Frigyláda szobor" sokat vitatott mesterét Antonio Corradini velencei származású udvari szobrászban állapíthattam meg, (24. kép) Az építmény rajzát az ifjú Fischer von Erlach terveit tartalmazó - a bécsi Nationalbibliothekben őrzött - ún, Albrecht-kódexben találtam meg, Az emlékművet a győrieknek engesztelésül 1729-1731 között állíttatta III, Károly (VI, Károly császár), mert itt a Káptalandombon egy császári katona az oltáriszentséget meggyalázta. A talapzat egyik domborművének ólom mintáját az Iparművészeti Múzeum őrzi, Fisceher von Erlach művének tulajdonítjuk a sasvári (Schossberg) fogadalmi templomot, amely a sasvári Csodatevő Mária szobor tiszteletére 1732-ben nyilváníttatott búcsújáró hellyé. A pompás és nagyméretű templomot a császár és felesége Mária Terézia gyakran látogatta a holicsi kastélyba visszavonuló együttlétük alkalmával. A templombelsőben az uralkodópár kettős címerei láthatók. Mennyezetét a holicsi császári kastélyban is működő Jean Joseph Chamant - Lothringiából a császárral együtt Bécsbe jött francia udvari festő dekorálta. (25. kép) Ilyen nagyszabású és az uralkodó szándéka szerint létesített mű szerzője aligha lehetett volna az a Damian nevű ismeretlen kamarai építész, akit az írott adatok a templom rosszul kiválasztott mocsaras helyének kijelölőjeként emlegetnek. A császári főépítész eddig ismeretlenségben lévő nagy műve a temesvári püspöki székesegyház. A Délvidék osztrák tartományként kezelt katonai körzetét és annak fővárosát - a török kiűzése után - német és olasz családokkal telepítették be, a város és középületeinek tervezése az udvari főépítész feladata volt. A székesegyház emelését 1736-ban kezdik el, forrásunk szerint: „Plana proiectague aedifici Viennae Confecta sunt peraulicum caesarae reg.celebrimum architectum Emanuelem Fischer de Erlach". A császári udvar és az egész Habsburg birodalom gazdag arisztokratáinak kedvelt építésze azonban a genual születésű Lucas von Hildebrandt hadmérnök és építőművész volt. Ót az itáliai hadjáratok idején, mint mérnökkari tisztet ismerte meg Savoyai Jenő főherceg. Vele építtette fel 1702-ben vadászkastélyát Csepel-szigeti uradalmának központjában Ráckevén. Ez a nagy mester első hiteles műve s egyben a magyarországi új rendszerű, francia barokk kastélyok első példája, Hasonlóan újszerű, már védművektől mentes kerti kastélyt épít a Harrach grófok számára 1711 -ben Féltoronyban, itt alkalmazza először Francesco Borromini merész újítását a római S, Filippo Neri homlokzatrizalitjáról származó tört ívű oromzatot, amelyet 1722-ben a bécsi Belvedere nyári palotán megismétel, és amely motívum a magyar barokk kastély építészetnek jellegzetes, vonzó alkotóelemévé válik. Mindezen profán célú épületeken, olyan sajátos stílusjegyeket tapinthatunk ki, amelyekkel Hildebrandt önmagát, mint a mű szerzőjét árulja el. Ilyen motívum a sokat vitatott, de Hekler Antal által szilárdan védelmezett ún. „Epreskerti kálvárián" is szerepel. Az