Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

IV. A TERVSZERŰ FEJLŐDÉS IDŐSZAKA (1957-1967)

Vállalatunk 10 újítási mozgalmát mérlegre téve, statisztikánk a következőkról tanúskodik: 10 év alatt a benyújtott újítások száma: 21 344 db, elfogadva 12 532 db, bevezetve 10 675 db. Az utókalkulált megtakarítás összege: 173 077 347 Ft, ebből az újítók részére kifizetett díj: 5 599 171 Ft. Újítóink 1958-ban 1 660 db javaslattal kívántak hozzájárulni a kohászat deficites termelésének megszüntetéséhez. Ezek közül a javaslatok közül 1 093 db nyert elfogadást, melyből 890 db lett gyakorlatilag is bevezetve. Az újítások jelentőségét gazdasági kihatásukban érzékelhetjük leginkább. Az 1958-ban bevezetett újítások utókalkulációja alapján kimutatható megtakarítása 12 737 513 Ft, melyből 731 424 Ft-ot fizettünk ki újítási díjként újítóink részére. 134. A termelékenység hiányosságai Valkó Márton gyárigazgató első magyar Acélgyártó Konferencián elhangzott beszéde 1958. 02. 24. KM TDGY 99.115.1. A mi deficitünk forrása nem a hosszú szállítási útvonalakból, hanem részben elmaradottságunkból, részben az iparágban meglévő aránytalanságokból ered. Elég, ha néhány fontosabb mutatószámot összehasonlítunk a fejlettebb országok hasonló adataival, mindjárt világossá válik ez. Például nálunk: egy tonna nyersvas előállításához 1 200 kg koksz szükséges. A nemzetközi közepes színvonal 1 000 kg, a legjobb eredmények 700 kg körül vannak. Nálunk 1 tonna SM acélra 1 500 e cal-t használunk fel. Nemzetközi átlag 1 mill. - 1,2 mill. cal. körül van. Nálunk egy tonna hengereltárura 1 400 kg öntecset használunk fel. A nemzetközi átlag 1 260 kg. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a termelékenység terén körülbelül háromszorosan le vagyunk maradva elavult berendezéseink, tökéletlen munkaszervezésünk miatt, akkor teljes a kép, de adott az is, hogy mit kell tennünk. Mi a helyzet nálunk az LKM-ben? Jelenleg a magyar kohászatban mi dolgozunk a legkevesebb veszteséggel. A Lenin Kohászati Művek előtt álló feladat nem a termelés nagyarányú növelése, mert az ilyen irányú fejlesztést döntően Sztálinvárosban kell végrehajtani. De úgy az LKM-ben, mint a többi kohászati üzemben (Ózd, Borsodnádasd, Salgótarján, Csepel) erőteljesen kell racionalizálni abban az értelemben, hogy ezeket az üzemeket meglévő alapjukon kell korszerűsíteni. 135. A kohászat szennyező hatása A borsodi iparvidék ipari és szenny vízhelyzete 1958. Kézirat KM TDGY 2006.5.1. (részlet) Borsod megye a magyar Ruhr vidék. Több, mint 50 ipartelep füstölgő gyárkéménye hirdeti a virágzó szocialista iparmunkát. Az egész Sajó völgyében zakatoló vonatok, a munka ritmusát éneklő műhelyek, vidám munkások és műszaki emberek tízezreit látjuk. Ezen a rohamosan fejlődő iparvidéken új városok nőttek