Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)
IV. A TERVSZERŰ FEJLŐDÉS IDŐSZAKA (1957-1967)
ki a földből és ennek következtében a borsodi iparvidék lakossága megkétszereződött. Miről van itt szó? Arról, hogy Borsod az ipar szempontjából az ország igen tekintélyes részét képviseli. Fejlett ipara van és további fejlődés elé néz. A lakosság népsűrűsége már elég nagy és az ipar további fejlődésével az tovább folytatódik. Ezen a területen a felszíni vízfolyások kínosan el vannak szennyeződve. Bármely ipartelep mellett haladunk el, minduntalan szennyes csordogáló vagy hömpölygő, de már messziről bűzlő árkokat vízfolyásokat látunk. Ezen szennyvízárkoknak a befogadója a Sajó folyó. Megdöbbentő az a tény, hogy a Sajó a borsodi iparvidék egyetlen komoly víznyerője, és alacsonyabb vízállásnál végzett vizsgálataink alapján a medrében 74%-ban elhasznált tisztítatlan városi és ipari szennyvizet találunk. Ebből következik az a súlyos állapot, hogy a Sajó vizét többé gazdaságosan fölhasználni nem lehet és ebból eredő ok az is, hogy a Sajó környezetében lévő talajvizek is nagy részben elszennyeződtek... A régi ipartelepek igen elvétve rendelkeznek tisztító berendezéssel és azok is inkább a lakótelep, hivatalok, mosdók részére készültek. Ezen régi típusú tisztítók 98%-ban mechanikai tisztításra készültek... A megye 70%-át a nehézipar és ezen belül 45%-át a kohászat teszi ki, és mivel a kohászati üzemek az ipar legnagyobb vízfogyasztói közé tartoznak, a kivett víz mennyisége alapján a legtöbb szennyvizet termelik. A nehézipar üzemei az élő vizekbe nagyon súlyos ártalmú mérgező anyagokat bocsátanak, pld. generátorok gázvizeit, melynek monophenol ártalmairól külön ismertetést tennem nem szükséges. Továbbá a különféle vas-sók (klf. páclevek és savak) lökésszerűen nagy koncentrációban kerülnek a recipiensbe... A Lenin Kohászati Művek a borsodi üzemek legnagyobb vízfogyasztója. Mindazon objektumok, melyek a nagy rekonstrukció időszakában a nehézipar termeivényeire a mennyiség és minőség változásait megteremtették, a megnövekedett ipar vízigényeivel párhuzamosan nem emelkedett meg a termelt szennyvizek mennyisége. Ennek oka az, hogy felszabadulásunk után a vas- és acéliparban bevezetett korszerű technológiai eljárások nem emelték meg a szennyvizek mennyiségét, pl. a phenol tartalmú szennyvizek 60%-ban csökkentek, amely abból származik, hogy a generátorgáz felhasználása mellett pakura tüzelést vezették be és alkalmazzák. - A Lenin Kohászati Műveknél a szennyvizek termelő helyei a következők: 1.1 A hengerdék átfolyós hűtésre használt reves, gyengén olajos nyersvize. 2. /A generátor és kátránylepárló phenol szennyvizei. 3. /Az Elex gáztisztító, Door ülepítő utáni zagyvizei. 4. / Fekália tartalmú szennyvizek. A kohászatnál átfolyós szennyvizek jelentős mennyisége cca. 30 000 m 3 /nap gyengén olajjal, zsiradékkal és revével szennyezetten kerül a gyár fekáliás szennyvizeit szállító közös csatornahálózatába. Ezen egy csatornarendszer nehezíti meg a gyár vízgazdálkodását annyiból, hogy 1955-ben megépült a korszerű vízvisszanyerő C. telep a gyengén szennyezett átfolyós rendszerből az ipar vizét a fekáliás vizektől nem tudja leválasztani... A kohászatnál a 700 m 3-es kohó megépítésével a nyersvas-termelés jelentékeny mértékben megnövekedett és ezzel együtt a melléktermékek is, mint pld. a
