Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VISSZAEMLÉKEZÉSEK, SZAKMAI ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK

3. A diósgyőri vaskohászat hosszútávú működésének lehetőségei és feltételei: 3.1. A vállalat termékei meghatározóak a nemzetgazdaságban. A Diósgyőri Nemesacél Művek Kft. állítja elő az ország nyersvas- és acéltermelésének kb. 40%-át, az országban csak itt lehet minőségi ötvözetlen és ötvözött acélokat gyártani. A belföldi feldolgozóipar rúd- és idomacél igényét alapvetően a gyár termékeiből elégítik ki. Kiemelendő a járműipar (RÁBA, Magyar Gördülőcsapágy Művek), a gépgyártás (DIGÉP, MEZŐGÉP vállalatok), a közlekedés (BKV, MÁV), a bányászat (Bányászati Ellátó Vállalat), a kovácsoló művek (HÁMOR Rt., KOVÁCS Rt.) és a TEK vállalatok (Ferroglobus, ÉPTEK) acéltermék ellátása. Ugyancsak a vállalat látja el féltermékkel és köracéllal a Csepeli Csőgyárat is. A belföldi igények mellett fokozott külpiaci érdeklődés is mutatkozik a vállalat termékei iránt. A vállalat éves export értékesítése 50 - 60 MUSD. A vállalat gyártmányválasztéka igen széles, nemcsak az acélminőségek száma (700), hanem a termékek méret- és szelvényválasztéka is tekintélyes (300). A vállalat több olyan termék előállítására, illetve nagyobb mennyiségben való gyártására is képes, amelyeket nemzetközi viszonylatban a feldolgozóipar rendszeresen nagyobb mennyiségben igényel. Ilyenek pl.: a növelt folyáshatárú, az izotróp, a járműipari nagy tisztaságú betétedzésű és nemesíthető, mikroötvözésű, a jól forgácsolható, az automata, a hőálló és saválló acélok stb. Ezeket a hazai feldolgozóipar az átmeneti visszaesést követő stabilizáció után egyre növekvő mértékben igényli. Ugyanakkor számos korszerű termék gyártására minimális fejlesztéssel - vállalkozhat, amelyekre a nemzetközi kereskedelemben folyamatos igény mutatkozik. 3.2. Az acélgyártási és hengerműi berendezések kapacitása jelentősen meghaladja a jelenlegi piaci igényeket. 1990 óta a belföldi értékesítési lehetőségek folyamatosan romlottak, bizonytalanságai (a fizetőképesség csökkenése miatt) nőttek, ugyanakkor a külső gazdasági környezet változása következtében az export piacokon éles versenyhelyzet alakult ki, és a vállalatnak szembe kellett néznie a volt szocialista országok által gyártott acéltermékek túlkínálatával és dömping áraival. Ennek következtében a kapacitáskihasználási gondok mellett a vállalat belső foglalkoztatási feszültségei kiéleződtek, felerősödtek. Megfogalmazódott a termelési tényező racionális összehangolásának igénye, az élőmunka felhasználás hatékonyságának világpiaci szinthez közelítése. A termelő berendezések kapacitását és a világpiaci lehetőségeket figyelembe véve a vállalat acélgyártási optimuma 500 - 800 kt/év acél között van. A meglévő hazai hengereltáru igények mennyiség és termékválaszték szerinti kielégítése csak a jelenleg üzemelő hengersorokkal oldható meg, amely - a magas állandó költségek miatt - minimum 500 kt készáru értékesítés mellett jövedelmező. A vállalat termékei iránti jelenlegi igény a következő: - a belföldi felhasználás meghaladja a 350 kt készárut, - az export piacokon jelenleg jövedelmezően értékesíthető 100-150 kt készáru, - a csőgyártáshoz, illetve esetlegesen az ózdi RDH alapanyag gyártásához 50250 kt FAM bugára van szükség. Ezek realitását — a kormányhatározat által is megerősített, a meghozandó piacvédelmi intézkedések erősítik. A vaskohászat alapvertikumú vállalatok (Diósgyőr, Ózd) helyzetének alakulása 1986-tól napjainkig a borsodi térségben