Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VISSZAEMLÉKEZÉSEK, SZAKMAI ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK

rangra emelkedtek. Pedig már készen volt s csak vezérigazgatói aláírásra várt az átadás-átvételi bizottságok szabályzata... 1974. tavaszán Csépányi Sándor vette át a gyár vezetését, így a középsor felfuttatása és a finomsor üzembe helyezése már az ő vezérigazgatósága alatt történt. A nagyberuházás végül is a módosított költségkereten és határidőkön belül valósult meg s a továbbiakban is igazolta az elvárásokat... - 1973-ban kezdte meg az LKM a Miskolci Városi Tanács megbízásából és alapátadásával a 300 Gcal teljesítményű városi fűtőmű megvalósítását. Először az erőmű melletti leggyorsabb megoldással segítettek be az épülő közeli városrész - a házgyári lakások - fűtésének megoldásába, majd a gyár keleti oldalán épült az új fűtőmű. Számos tervezői és energiahatósági vizsgálat igazolta ennek a megoldásnak a legcélszerűbb voltát, gazdaságosságát. Ez a nagyberuházás mintegy 600 millió Ft-os előirányzattal indult három üzembe helyezési szakaszt feltételezve. A lakótelep-építések országos, így miskolci lelassulása következtében a befejezés áthúzódott a nyolcvanas évekre, s a végleges ráfordítás így meghaladta az 1 milliárd forintot is... - Diósgyőrben a meglévő acélművek termelését semmiféle beavatkozással nem lehetett volna évi 1 millió tonna fölé fokozni. Egyébként a saját vertikum ellátására - a Nemesacélhengermű várható többlettermelését is figyelembe véve elegendő lett volna évi 1,1 millió tonna acéltermelés. Főleg minőségi okokból csak az LKM-ben gyártható bugaanyagok szállítása - gépipari kovács- és sajtolóüzemek, a Lőrinci Hengermű és Csepel számára - a szállítás került veszélybe. Mindemellett legnagyobb problémát az LKM martinacélművének tarthatatlan állapota jelentette. Az eredetileg 600 ezer tonna éves termelésre rekonstruált üzem azonos területen már közel 800 ezer tonnát termelt. A kemencék tüzelésének és konstrukciójának folytonos korszerűsítésével, betétsúlyának megemelésével, 3 üstös csapolással (4 db 80 tonnás kemence 130 tonnás adagsúlyokkal dolgozott) sikerült ezt a termelésfokozást elérni, de az öntőcsarnokban semmi érdemi intézkedést nem lehetett tenni a 30% fölötti túlterhelés ellensúlyozására. Bővítési lehetőség nem volt, az alacsony épületszerkezet miatt elfogadható kocsizóöntési konstrukciót sem lehetett bevezetni. Emellett a csarnokok acélszerkezete elhasználódott állapotban volt, nagy része az évszázad elején épült... Az új acélmű a minden tekintetben korszerű és termelékeny berendezések mellett különösen két szempontból jelentett világszínvonalú fejlődést Diósgyőrben: környezetvédelem és az acélgyártási technológia vonatkozásában. A környezetvédelem érdekében az előző évtizedekben is rendkívül sokat tett a gyár vezetősége. Nem tekinthető fölösleges kitérésnek, ha áttekintjük a következőket: A levegőszennyeződés a 60-as évek elejétől 1980-ra így alakult: - a portartalom 128-ról 21 t/napra, - a CO-tartalom 514-ról 151 t/napra, - az S02-tartalom 66-ról 1 t/napra csökkent. Az eredmények elérésében a legdöntőbbek voltak: - a generátorgáz gyártás teljes megszűntetése, szénhidrogén tüzelésre való áttérés, - az erőműi szénportüzelés megszűntetése, - gőzmozdonyok és daruk megszűntetése, teljes körű dieselesítéssel, - a torokgáz-tisztítás teljes felfejlesztése, - a gyáron belüli ércelőkészítés megszűntetése a BEM létesítésével...