Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VI. A KÉNYSZERŰ SZERKEZETVÁLTÁSTÓL A PRIVATIZÁCIÓIG (1983-1991)

azonban semmit. E szervezet létrehozásának fogadtatása eleve nem volt egyértelműen kedvező'... Különösen a nagyvállalatoknak voltak aggályai, melyek önállóságukat féltették. Az alapítólevélen meg sem száradt még a tinta, máris elkezdték a széthúzást a vállalatok önfejű vezetői. Eléggé világossá vált, hogy ezzel a szervezési lépéssel az Ipari Minisztériumnak a legfőbb célja az volt, hogy a legkellemetlenebb problémák kezelésére közbeiktasson egy lépcsőfokot, ahol leginkább felelősek lesznek a TGB határozat végrehajtásáért, ők pedig továbbra is jószívűen szimpatizálhatnak a vállalati törekvésekkel. Egyértelműen ez volt az oka annak, hogy a miniszteri biztos nem volt hajlandó az eredetileg vállalt egy évet kivárni, hanem zajos sajtóviták közepette lemondott. Egyébként ez az egysíkú tröszti összevonás annak a 40 éve elhibázott iparpolitikának a még kisarkítottabb folytatása, mely alágazati szemléletbe beskatulyázva kiszakította vasgyárainkat a MA VAG és a RIMA életképes vertikumaiból ... 240. A veszteséges gazdálkodás okai Sziklavári János: Bányászati és Kohászati Lapok, Kohászat 1989. 1. sz. Sziklavári János: A vas- és az acélpazarlás országa. Népszabadság 1989. május 27. Az idő múlik, a berendezések állapota romlik; öregszenek, pedig már így is túlkorosak. Az ózdi hengersorok átlag 67 évesek, a diósgyőriek 40 évesek, a csepeli csőgyártó sorok 48 évesek. Sorozatos rekonstrukciók után és nagy fenntartási ráfordítás árán mindezek még termelnek, de méret- és alaktartásuk nem érheti el a modern hengersorokét és alakító gépekét. Nincs a világon még egy olyan ország, ahol a hengerelt és kovácsolt termék olyan nagy arányát gyártanák ilyen öreg gépeken, mint hazánkban. - Vaskohóiparunk helyzete az 1980-as évek közepétől.: Az egyes elavult gyártástechnológiák okozta szorítást fokozták a kedvezőtlenül alakuló piaci körülmények és a belső gazdasági nehézségekből a vaskohászati vállalatokra is háruló többletterhek. Az utóbbi években talán eddigi történetének legnehezebb megpróbáltatásai érték a magyar vaskohóipart. 1980 óta a hazai nyersanyag- és energiárak növekedése miatt a kohászati termékek gyártási költségei és belső eladási árai monoton növekedtek, a hengerelt áruk ára pl. 19801986 között kereken 50%-kal. Ez idő alatt viszont a világpiacon 15-20%-kal estek. A magyar vaskohászat konvertibilis exportja így veszteséges lett, s a veszteség mértéke évről évre nőtt. Az exportveszteség, a kohászati input anyagok és energiák belső árainak emelkedése, a korábban felvett hitelek kamatainak utólagos növelése, mind-mind közrejátszott abban, hogy a teljes vertikumú vállalatok veszteségesek lettek, és 1986-ban már működőképességük is veszélyben forgott. A kormány mérlegelte a helyzetet: mivel a népgazdaság - a nehezedő belső és külső gazdasági körülmények miatt - sem a belső anyagellátás, sem a devizabevétel terén nem nélkülözheti e gyárak termékeit, hozzájárult 5 Mrd Ft kamat és 17 Mrd Ft tartozás elengedéséhez, illetve egy részének járadékká való átalakításához. A rászoruló két borsodi gyárat még további kölcsönökkel is segítette, hogy működőképességüket fenntarthassák.