Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VI. A KÉNYSZERŰ SZERKEZETVÁLTÁSTÓL A PRIVATIZÁCIÓIG (1983-1991)

A kormány kilátásba helyezte, hogy a vaskohászat konvertibilis exportjának támogatását 1987-ben megnöveli a 2%-nyi nyereség szintjéig, de a tulajdonos jogán kijelentette, hogy ilyen mértékű támogatás hosszabb távon nem adható, mert nagy terhet ró a költségvetésre; ezért a legveszteségesebb termékek exportjának fokozatos csökkentését is tartalmazó, termékszerkezetet korszerűsítő fejlesztési program kidolgozását rendelte el. A koncepcióban - a feldolgozó ipar fejlődésének érdekében - kiemelt cél legyen a hazai piac színvonalának vaskohászati termékekkel való kiszolgálása. Az ország válságos gazdasági helyzete néhány hónap múltán a kormány ígéretének visszavonására kényszeríttette: 1987-ben nemhogy növelte volna, hanem több százmillió forinttal csökkentette a vaskohászati exportra tervezett támogatás összegét. Ennek következményei főleg Diósgyőr és Ózd gazdálkodásában okoztak gondot, hiszen dolláronkét 10 Ft körüli veszteség érte őket az 1986. évi támogatáshoz képest. Márpedig nem kevésről van szó, mert kilenc hengersor mindegyikének termeléséből átlagban egyharmad, összesen 350 ezer tonna, 70 millió dollár értékű termék ment konvertibilis exportra. A feszültséget a kormány úgy oldotta fel, hogy a két borsodi gyárnak engedélyezte a dollár magasabb áron való értékesítését. Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa 46,5 millió dollárt vásárolt meg tőlük 78 Ft-ért. A konvertibilis pénznemek magasabb áron engedélyezett értékesítése átmenetileg enyhítette a két borsodi gyár anyagi gondjait, de műszaki fejlesztési forrásuk nem képződött. Az a tény, hogy a világpiaci acélárak 1988-ban az utóbbi 10 év legmagasabb szintjére emelkedtek s emellett még a forintot is leértékelték, a vaskohászati alágazat gazdálkodásában újra a konvertibilis exportot helyezte előtérbe. - Közvéleményünk az ellentmondó híradások nyomán bizonytalan annak megítélésében, hogy vaskohászatunk hasznára vagy terhére van-e a magyar gazdaságnak. Egy példa: az Ipari Minisztérium szerint 1988-ban a vaskohászat 2,6 milliárd nyereséggel zárta az évet (ez igaz!), a Pénzügyminisztérium szerint viszont a különféle pénzügyi hidakon 1988-ban is csaknem 5 milliárd forint támogatást kapott (ez is igaz!). A külkereskedelem azt jelenti, hogy jól kihasználta a nyugati acélkonjunktúrát, eladott 1,1 millió tonna acélterméket, és bevételezett 360 millió dollárt (ez is igaz!); ám a külkereskedelem arról már nem szól, hogy a sok milliárd támogatás valójában az őérdekeit szolgálta... Közvéleményünk afelől nyugodt lehet, hogy - a múlt hibáival együtt - vaskohászatunk összességében hasznára volt és van is az országnak. A dotációt nem fennmaradásra, hanem a konvertibilis export fenntartása érdekében kapta. Vállalatai nem dotációt kérnek, hanem fejlesztési forrást: hogy a jövő magyar vaskohászatát a maiból kiépíthessék azokra a technológiákra alapozva, amelyek fejlesztésre alkalmasak, azokra a munkásokra és mérnökökre támaszkodva, akik erre felkészülten vállalkoznak. 241. Halálos balesetek Baleseti jegyzőkönyvek. KM TDGY 2006.19.1. (részlet) - 1. A kombinált acélműben az öntődaru folyékony nyersvassal tele üstöt szállított. A daru haladása közben a daruvezető megkezdte az LD konverterbe való beöntéshez az üst legmegfelelőbb helyzetének beállítását. A konvertertől kb.