Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VISSZAEMLÉKEZÉSEK, SZAKMAI ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK

Feladataink megoldásához igénybe vettük a hazai kutatóbázisokat. Az elmúlt években összesen 27 kutatóhellyel volt kapcsolatunk. Témáink nagy többségét azonban a VASKUT-tal és a NME tanszékeivel együtt dolgoztuk ki. 333. A vasgyár fejlődése 1968 után A vaskohászat irányításrendszere változásának hatása az iparág fejlődésére 1945-1987. 1989. III. kötet 1968-1987. (részlet) Az 1960-as évek derekán, tehát a tervutasításos irányítási rendszer utolsó éveiben vaskohászati vállalataink olyan konszolidált és megerősödött műszaki és gazdasági helyzetben voltak, hogy magabiztosan készülhettek az új gazdasági mechanizmus által diktált átállásra, az általa kínált lehetőségek öntevékeny kihasználására. Nagyvállalataink közül a Dunai Vasmű végre túljutott alapvertikumának teljes kiépítésén, Diósgyőrben a blokk- és a bugasori rekonstrukció feloldotta a készárutermelő üzemek anyagellátásának korábbi zavarait, Ózdon is kiheverték a Martinacélmű rekonstrukciójának ostromállapotát. E két régi nagyüzemünk vezetői arra is éreztek erőt és elszántságot, hogy a nemesacélgyártás központos vagy decentralizált megoldására tett közös javaslatukkal megfordítsák az iparági vezetés azon szándékát, hogy a nemesacélgyártást a Dunai Vasműbe helyezze át. Vállalkozóképességükre pedig mi sem jellemzőbb, minthogy megpályázhatták s el is nyerték az újszerű fejlesztési kölcsönt új hengerműveik beruházására... A diósgyőri vezetőknek már a 60-as évek derekán igen szívós küzdelmet kellett folytatni hagyományos nemesacélgyártási profiljuk megtartásáért és fejlesztéséért, ezt várta el tőlük az egész magyar ipar, elsősorban a gépipar, melynek sokrétű, különleges igényű acélellátása közel egy évszázad óta, szinte kizárólagosan erre a gyárra hárult. A Kohó- és Gépipari Minisztérium iparági vezetése - dr. Kocsis József miniszterhelyettessel az élen - érthetetlen módon nem támogatta a diósgyőri törekvéseket. Ennek ellenére sikerült beindítani a következő beruházásokat: - A meglévő eletkroacélmű 30 etlév kapacitású üstvákuumozó berendezést már 1968. elején üzembe helyezhették 19 millió Ft költséggel. - Új bugacsiszoló üzemet építettek évi 150 ezer tonna kapacitásra félautomatikus, porelszívással ellátott csiszológépekkel, 195 millió Ft ráfordítással. Az új elektroacélmű létesítésére vonatkozó döntés már a legkiélezettebb körülmények között születhetett meg. Egyértelmű volt, hogy az országnak szüksége van erre a kapacitásra, főként a járműipari program miatt. Az iparági vezetés ugyanakkor azt a koncepciót igyekezett érvényre juttatni, amely szerint minden további kapacitást Dunaújvárosba kell koncentrálni s a régi üzemeket inkább leépíteni. így a miniszterhelyettes olyan megoldáshoz folyamodott, hogy a vállalatok szakembereiből hozzanak létre bizottságot - az LKM vezérigazgatójának vezetésével - s a diósgyőrieknek a dunaújvárosiakkal kellett elfogadtatni s aláíratni az LKM-be való telepítés gazdaságos voltát. Végül is 1967-ben elkezdődött s 1969-ben befejeződött a III. sz. elekroacélmű építése. A fejlesztési cél szerint évi 75 ezer tonnát kellett termelni 1 db 50 tonnás ívfényes kemencében. A szovjet ipar nagyon korszerű, indukciós keveréssel is el-