Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VISSZAEMLÉKEZÉSEK, SZAKMAI ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK

látott kemencét tudott szállítani, csak a náluk szokásos 18 MVA-es transzformátorral látta el. így 63 tonnás kihozatalra terhelhető' a kemence, s az már a második évben 100 ezer tonnát termelt. Ehhez a kitűnő termelő berendezéshez a KOGEPTERV nagyszerű, egészséges üzemet tervezett, ellátva füstgáztisztító, vákuumozó berendezésekkel. A szovjet szállítók szívesen hozták ide partnereiket, hogy azt referencia-üzemként mutassák be. Kiemelkedő szerepe volt ennél a 378 millió Ft-os költséggel megvalósult beruházásnál a Kohászati Gyárépítő Vállalatnak, mint fővállalkozónak. Még egy jelentős — a nemesacél és másodtermék arányt javító - beruházást kellett Diósgyőrben végrehajtani ezekben az években. Éppen a járműipar fejlesztése követelte meg a húzott-, hántolt-, csiszolt rúdárutermelés növelését évi 18 ezer tonnáról 30 ezer tonnára. Sajátos módon ennek a beruházásnak 1967. derekán történt beindítását a miniszterhelyettes szorgalmazta oly mértékben, hogy még az új gazdasági mechanizmus kezdete előtt elérje a 20%-os készültséget, mert ez volt a határa annak, hogy a minisztérium továbbra is az állami beruházásokat megillető felügyeletet gyakorolhasson az egyébként 180 millió Ft-os beruházásnál. A beruházás rendkívüli feladatot rótt az LKM-re, mert az új üzemterületen összhangba kellett hozni az akkor még csak tervben szereplő nemesacélhengermű csarnokrendszerével ennek az üzemrésznek a csarnokát. így az egész nagyüzem elrendezését hónapokkal azelőtt pontosítani kellett, mielőtt a tervezési munka a szükséges készültséget elérte volna. Ez a fejlesztők részére rendkívül sok többletmunkával és nagy felelőséggel járt. Ebbe az üzemrészbe korszerű hántoló- és csiszológépek kerültek, valamint az első magyar tervezésű és gyártású átfutó hőkezelő kemence a KGYV sikeres munkája eredményeképpen... Diósgyőrben a közép- és finomsori nemesacéltermékek mennyiségi és minőségi igényeinek alaposabb ismeretében elvetették a régi finomhengermű rekonstrukciójának tervét, s új nemesacélhengermű tanulmánytervét rendelték meg a Kohó- és Gépipari Tervező Intézetnél. A vállalat már 1964-ben készített javaslatot önálló nemesacélhengermű létesítésére, amelynek a tervezett telepítési lehetőségével szemben meglehetősen sok kifogás merült fel... E vizsgálódások során sikerült az LKM fejlesztési vezetőinek olyan megoldást találni, amely minden kétséget eloszlatva elfogadást nyert. Az új nemesacélhengermű termelési feladatát a KGM és az OT évi 200 ezer tonnára prognosztizálta, amiből 70 et a középsori és 130 et a finomsori szelvény... A fejlesztés pénzügyi fedezete a következők szerint alakult: a vállalat saját fejlesztési alapja: 134 millió Ft, a fejlesztési kölcsön összege: 1 647 millió Ft. Az egyeztető eljárás során elsősorban az OMFB részéről merült fel az az alapos aggály, hogy egy ilyen kulcsfontosságú üzemet nem szabad prototípusként létrehozni, s nagy tapasztalatú külföldi céget kell erre igénybe venni... Ez a tőkés — elsősorban francia — cégek közvetlen kooperációs üzletkötéseit célozta meg... A KGM-ben uralkodó helyzetet jellemzi, hogy a miniszter ugyanazon a napon írta alá a hazai gyártású kombináltsor beruházási javaslatát, amikor Gergely János külföldi vásárlásra adott útiparancsot, pontosan 1968. szeptember 16-án. A kormány elé terjesztett javaslatban 2,48 millió dollár nyugati devizaigény szerepel, s a novemberi jóváhagyó határozatban még ennek csökkentését is előírták, hiszen közvetlen csereüzletet reméltek létrehozni. A KGM abban a felfogásban