Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
IN MEMORIAM - In memoriam Dr. Simon Dénes (Dr. Horváth Gergely)
kálataiban. Tantárgy-pedagógiai és szakmai ismereteit számos falitérkép szerkesztési és lektorálási munkáiban is kamatoztatta. A Magyar Nagy Lexikon egyik szerzője volt. A Stiefel térképeket rendszeresen lektorálta. Simon Dénesről talán leginkább az mondható el, hogy elsősorban tanár volt, tudását éppoly szívvel és lélekkel igyekezett átadni az általános iskolai gyerekeknek, mint később a főiskolai hallgatóknak. Hallgatói nagyon szerették derűs személyisége, sajátos humora és különösen mély embersége miatt. Mindig nyitott volt mind kollégái, mind a hallgatók irányában, mindenkinek mindig zokszó nélkül segített. Oktatóként nemcsak tanított, hanem nevelt is, óráin éppen úgy, mint az általa vezetett bel- és külföldi tanulmányutakon, amelyek mind szakmai tudásban, mind emberi értékekben jelentősen gazdagították a hallgatóságot. Nem véletlen, hogy 2003-ban szavazat alapján az egykori ELTE Tanárképző karán elnyerte „A Kar Kiváló Oktatója” címet. Tanszékvezetői munkássága során a Tanárképző Kar csepeli, Kazinczy utcai, majd Markó utcai épületeiben egy kiválóan felszerelt műhelyt hozott létre, amely ideális feltételeket biztosított leendő földrajztanárok képzéséhez. Gazdag könyv- folyóirat- térképállomány, dia- videó-tár, ásvány- és kőzetgyűjtemény jött létre. Jelentős számú szemléltető, oktatástechnikai eszközökből álló háttér fejlődött ki, amelyeknek nagy felelősséggel, szinte egy személyben viselte gondját. A jó gazda módjával kezelte, előrelátóan tervezve az eszköztár gyarapítását is. Tanszékvezetőként is személyesen ment el a boltba és vette meg az izzókat az írásvetítőkhöz, diavetítőkhöz, ha szükség volt rá és cserélte ki a rosszakat jóra. Aid a tanszékre belépett, az érezte, hogy a földrajztudomány műhelyében jár, a hallgatók is második otthonuknak tekintették. Vezetőként különösen sokat tett azért, hogy az oktatás jól felszerelt tantermekben folyjon; a tanszék három kitűnő szaktantermében minden feltétel meg is volt a színvonalas oktatáshoz (hogy mit jelentettek az ilyen szaktantermek, az most érezhető igazán, amikor ilyenek már nincsenek). A könyv- és folyóirat-beszerzés különösen szívügye volt, a mindenkori kitűnő könyvtárosok hathatós segítségével kiemelkedő, közel 3000 kötetes tanszéki könyvtári állományt épített ki, a tanszékre 28 bel- és 8 külföldi folyóirat járt! Kollégaként is, vezetőként is példát mutatott. Kitűnő tanszéki kollektívát kovácsolt össze, ahol mindenki segítette a másikat, soha nem volt ellenségeskedés, gyűlölködés, a sok nehézség ellenére irigylésre méltó volt a hangulat. A szakmai közéletben legfőbb megbízatása az volt, hogy 1991 -tői haláláig elnökként vezette a Magyar Földrajzi Társaság Oktatás-módszertani Szakosztályát. Munkáját a Társaság Pro Geographia- emléklappal díjazta. Egyetemi oktatóként, 1985-ben miniszteri dicséretben részesült, majd kitüntették a Trefort Ágoston-, a Tanárképzésért- és a Pro Univer- sitate-emléklappal, valamint a Pedagógus Szolgálatért Emlékéremmel is. A Magyar Földrajzi Múzeummal rendkívül szoros kapcsolatokat ápolt. Az csak természetes, hogy a múzeum felkeresése - műveltségük gyarapítása érdekében — minden hallgató számára kötelező volt. A múzeum munkatársait, főként Balázs Dénesi, a múzeum alapítóját, majd Kubassek Jánost, a múzeum igazgatóját gyakran kérte fel előadások tartására, sőt hosszabb speciálkollégiumok meghirdetésére is. Számos szak- dolgozat is született a Tanszék és a Múzeum közös bábáskodása révén. Az együttműködés legszebb, tudományos rangú eseménye volt az I., majd a II. Balázs Dénes Tudományos Ülésszak, mindkettőre az ELTETFK Földrajz Tanszéke és a Magyar Földrajzi Múzeum közös rendezvényeként került sor, kitűnő előadásokkal, amelyek egyrészt alkalmat adtak a múzeumalapító tudós munkásságának még alaposabb feltárására, megismertetésére, másrészt lehetőséget teremtettek a tanszéki kollégák munkásságának bemutatására is. Az első konferencia megszervezésében kiemelkedő szerepe volt Simon Dé- nesnek is, aki az ülésszakon ezért át is vehette a Balázs Dénes-emlékérmet, Domonkos Béla érdi szobrászművész gyönyörű kisplasztikáját. A két intézmény kapcsolatát méltatva ne felejtsük el azt sem megemlíteni, hogy a múzeum fiatal, szép reményű munkatársai közül ketten is - Mácsai Anetta és Tímár Edit — a Tanszék és Simon tanár úr neveltjei. A sors kegyetlen: egy kitűnő, szeretetreméltó ember túl korán eltávozott körünkből. Tanár Úr emlékét azonban örökre megőrizzük! Dr. Horváth Gergely 125
