Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Búcsú Szent-Ivány Józseftől (B. D.)

2. Természettudományi gondolatok Madách „Az ember tragédiájáéban — Miskolczi Királyi Kát. Főgimn. 1911—12. évi Értesítője. Miskolc, 1912.

3. A tenger építő munkája — In: Tenger, 1912. évf.

4. On a genetic system of sand dunas, including two new typ — Bulletin of the American Geographical Society. Washington D. C. 1913.

5. A földrajz az Észak-Amerikai Egyesült Államok középiskoláiban — Földrajzi Közlemények, 1913.

6. A modern földrajztudomány és Magyarország középiskolai földrajzoktatása — Uj Élet, 1914. 7 — 10.

7. A földrajzoktatás anomáliái. Előadás a földrajzi reform kérdéséhez — Szepesi Hírnök, 1914. (Lőcse)

8. Szepes vármegye geográfiai monográfiája (Tanulmánytervezet) — Szepesi Lapok, 1914. 66—67. (Igló)

9. Szepes vármegye települési és gazdasági földrajza (Tanulmánytervezet) — Szepesi Hírnök, 1914. (Lőcse)

10. Die kartographische Darstellung der territorialen Entwicklung der Balkanstaaten — Geopolitik. Berlin —Grünewald, 1925.

11. Gehört das Baltikum zu Ost-, Nord- oder Mitteleuropa? — Publicationes Instituti Universitatis Dorpatensis Geographici 1. Dorpat, 1925.

12. Recent geographical work in Estonia — Publicationes Instituti Universitatis Dorpatensis Geographici 2. Tartu, 1925.

13. Der Wirtschaftgeographische Charakter der Städte der Republik Eesti — Publicationes Instituti Universitatis Dorpatensis Geographici 3. Tartu, 1925.

14. Der Stand des Aufnahme- und Kartenwesens in Eesti — Publicationes Instituti Universitatis Dorpatensis Geographici 5. Tartu, 1925.

15. A tengerek földrajzi képe — Tenger, 1932. évf.

16. A technika szerepe Észak-európa tájképében — Katolikus Szemle, 1935. szeptember.

17. Gonda Béla munkája és alkotásai — Tenger, 1933. évf.

18. Ankét a zsinórírásról. Hozzászólása. — Gyermekvédelem, 1937, évf.

19. Budapest felszínplasztikai képe — Földtani Értesítő, 1940. évf.

20. Budapest éghajlati képe — Időjárás, 1941. évf.

21. Esztergom, a magyar prímás városa — Búvár, 1943. évf.

22. Eger, a barokk város — Búvár, 1944. évf.

23. Budapest elővárosai — Városi Szemle, 1944. évf.

24. A dünék rendszertana — Természettudományi Közlöny, 1916.

25. William Morris Davis: Die erklärende Beschreibung der Landformen c. könyvének ismertetése — Földrajzi Közlemények, 1914.

összeállította: Kovács Sándor

BÚCSÚ SZENT-IYÁNY JÓZSEFTŐL

Szomorú hír érkezett az ausztráliai Adelaide városából: életének 78. évében elhunyt dr. Szent- Ivány József. Idehaza csak szakmai, szűkebb rokoni és baráti körben ismerték, a nagyvilágban azonban a rovartan egyik kiváló tudósaként tisztelték. Munkássága főleg Új-Guinea entomológiájának feldolgozásához kapcsolódik, Bíró Lajos után ő a sziget legnagyobb magyar természettudományos kutatója.

Budapesten született 1910. november 3-án. Középiskoláit Rimaszombatban végezte, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett földrajz-természetrajz szakos tanári oklevelet. 1936- ban bölcsészdoktori diplomát nyert állattanból és földrajzból, s ugyanezen évben állást kapott a Természettudományi Múzeumban. 1937—42 között ösztöndíjjal több európai országban járt állattani gyűjtőúton, idehaza pedig a Mátra és a Kőszegihegység lepke és villásfarku rovar (Collembola) faunáját dolgozta fel. 1937-től 1944-ig ő szerkesztette a Magyar Rovartani Társaság tudományos folyóiratát, a Folia Entomologica Hungarica-t.

A második világháború után családjával együtt Nyugat-Európába ment, majd onnan 1950-ben Ausztráliába költözött. Canberrában dolgozott minisztériumi tolmácsként, mígnem 1954-ben visszatérhetett a tudományos pályára: entomológusként kinevezést kapott az akkor még ausztrál igazgatás alatt álló Pápua Új-Guineába. Több mint 12 évet töltött a trópusi szigeten, ezalatt bejárta annak csaknem valamennyi szögletét. Port Moresbyben központi rovartani laboratóriumot szervezett, és egy kb. 100 000 példányból álló rovargyűjteményt állított össze. Főleg a szigeten termelt kultúrnövények (kókusz, kakaó, banán stb.) rovarkártevőit és az ellenük való védekezést tanulmányozta. Közben sok nemzetközi tudományos konferencián tartott előadást, kétszer körülutazta a Földet is. Többször járt szülőhazájában is és aktívan részt vett az érdekelt tudományos egyesületek ülésein.

1966-ban nyugdíjba vonult, de szakmabeli működését továbbfolytatta, évente visszatért Új- Guineába gyűjtőútra. Balogh János professzor részéről ez idő tájt merült fel az a gondolat, hogy emléktáblát kellene állítani a két kiváló magyar Új- Guinea-kutató, Bíró Lajos és Fenichel Sámuel tiszteletére. A terv megvalósítására létrehozott bizottság elnökéül Szent-Ivány Józsefet választották meg, és az emléktáblát 1974 augusztusában ünnepélyen felavatták a Port Moresby-i egyetemen.

Szent-Ivány József sokrétű tudományos irodalmi munkásságot folytatott, több mint 160 értekezése jelent meg. Dolgozataiban főleg a szárazföldi ízeltlábúak rendszertanával és ökológiájával, az álskorpiók elterjedésével, valamint legkiterjedtebben a mezőgazdasági entomológiával foglalkozott. Fő műve az Új-Guinea rovartani munkáit összegző 700 oldalas bibliográfia, melyet J. L. Gressitt munkatársával készített. (E vaskos könyv egy példányát a Hawaii-szigetek-i Bishop Museum megküldte intézményünknek és könyvtárunkban a kutatók rendelkezésére áll.)

A több mint fél évszázados tudományos kutatómunkát világszerte elismerték és nagyra értékelték. Ennek bizonysága, hogy számos tudományos egyesület választotta tiszteleti tagjául Szent-Ivány Józsefet. Idehaza 1972-ben a Magyar Rovartani Társulat fogadta tiszteleti tagjai sorába, majd 1988 májusában a Magyar Tudományos Akadémiának is tiszteleti tagja lett. Külföldi kitüntetései közül legbecsesebb az Ausztráliai Érdemrend, melyet az ország alkotmány szerinti uralkodójától, II. Erzsébet királynőtől kapott 1985-ben. Emlékét idézi Pápua Új-Guinea Wau nevű városában az az ento- mológiai laboratórium, melyet 1972-ben róla neveztek el (Szent-Ivány Laboratory). Múzeumunk levéltára sok-sok kéziratát, részletes életrajzát őrzi.

B. D.

68