Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Hévízfeltárás Érden (Balázs D.)
E Törökbálint a-b szelvény -500 -tooo -15QQ_ bd 12000 2. ábra. Vázlatos geológiai szelvény Törökbálint-Diósd-Érd-Ófalu-Tököl vonalon (bejelölve az 1. ábrán). Jelmagyarázat: 1. negyedidőszaki üledék; 2. pliocén (felső-pannon) homok, agyag; 3. alsó-pannon homok, agyagos homok; 4. lajt a és szarmata mészkő: 5. középső- és alsó-miocén slir, homokkő; 6. oli gócén homokőés agyag; 7. eocén mészkő; 8. triász karbonátos képzéídmények. T=törésvonal, függőleges elmozdulás egyengette ezt a térséget, így eltűntek a felszínről azok a domborzati elemek, amelyek a törésvonalakat kijelölik. Valójában a Törökbálint felől induló, Érd központi területén áthaladó törésvonalak Ófalun át folytatódnak a Duna felé, megszabva ezzel a felszín alatti vízáramlás irányát is. A különböző kutatófúrások adatainak feldolgozása lehetővé tette a hévíztároló alaphegység hőmérsékleti viszonyainak megismerését, a hévíztároló izotermatérképének elkészítését (Lorberer Árpád, 4. ábra). Mivel akőzet hőmérsékletének alakulása szoros összefüggésben van a kőzettest mélységbeli elhelyezkedésével, a számítások szerint Érd-Ófalu térségében a feltehetően 1300 m mélységben elhelyezkedő dolomit alaphegység felső részének hőmérséklete 110 °C körül mozoghat, és kb. ugyanennyi lehet a nagy nyomás alatt benne tárolt hévíz hőfoka is. Az előzőhöz kapcsolódva Lorberer Árpád megszerkesztette az alaphegység izogradiens-térképét (5. ábra), amelyen az egyenlő értékű hőmérsékleti lépcsőket (geotermikus gradienseket) kötötte össze. Megállapítható, hogy Ófalu térségében a geotermikus gradiens 45-50 °C/km, illetve ennek reciprokja 20-22 m/l °C, ami kb. a magyarországi átlagnak felel meg. A termálkútról Az előzetes szakértői véleményezés után megtörtént a kútfúrás helyének kijelölése az ófalui Molnár utca „Sziget" felőli oldalán, az árvízvédelmi gát közelében, 99 m tengerszint feletti magasságban. A kút fúrását 1986 első felében a Vízkutató és Fúró Vállalat ceglédi üzeme végezte. A fúrófej 800 m mélységig hatolt le, ahonnan +1,5 m-es üzemi vízszinten 360 liter/perc hozamú vizet nyertek. A fúrólyuk alján, pontosabban-796,8 m-en 48 °C talphőmérsékletet mértek, ehhez hasonló értékű lehet a kőzetben tárolódó víz. hőfoka is. Mivel a felszínre csőben felemelkedő víz útközben veszít a melegéből, a kútból kifolyó víz hőfoka 41—42 °C körül mozog. A klasszikus osztályozás szerint ez már hévíznek (termálvíznek) számít, mivel meghaladja a „meleg" és a „forró" víz határértékéül megjelölt 40 °C-t. A fúrás által harántolt rétegsorozat szelvényét a fúróvállalat ennél jóval részletesebb vízföldtani szelvénye alapján rajzban mutatjuk be (6. ábra). A szelvényből megállapítható, hogy a fúró nagyrészt laza szerkezetű medenceüledékeket (homok, agyag) harántolt, és csak kisebb mértékben keményebb sekély tengeri lerakódásokat (mészkő). Vázlatos áttekintés a földtani szelvény nagyobb egységeiről: 0-24 m között negyedidőszaki (pleisztocén és holocén) folyóvízi lerakódások (homok, kavics, homokos anyag) fekszenek. 24-178 m között a Pannon-tó, illetve beltenger agyagos-homokos lerakódásai találhatók. 178-189 m-es szintek között helyezkedik el a miocén kor tengeri elöntéséből származó ún. szarmata mészkő, amely az Érd-Tétényi-plató fedőkőzetét alkotja 200-300 m tengerszint feletti magasságban, az Ófaluban feltárt rétegnél 3-5-szörösen vastagabb kifejlődésben. 189-698 m között középső- és alsó-miocén korból származó agyagos-homokos üledékek, valamint csillámos agyagmárga és homokkő (ún. slir) képződmények sorakoznak egymáson vékonyabb-vastagabb rétegekben. Ez az összlet a jelenlegi termálkút fő vízadója. 698-800 m között a fúró már a felső-oligocén rétegekbe hatolt, amelyek a felszínen az Érd-Tétényi-fennsík északi peremén fordulnak elő, itt tehát már kb. 1 km-rel mélyebben fekszenek. Az oligocén képződmények sok vízzáró agyagréteget tartalmaznak, víznyerésre nem alkalmasak.
