Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
A Berettyó-Körös-völgy vízföldtani története
A Berettyó—Körös-völgy vízföldtani története A Berettyó és a Körösök völgyének földtani kialakulása azonos a Pannon medencével. Mivel ezzel a témával „A Közép-Tiszántúl vízi története" c. munkánk 1 első részében már részletesen foglalkoztunk, ebben az értekezésünkben csak néhány kiegészítést kívánunk tenni. A Berettyó—Körös-völgyhöz tartozónak tekintjük a Hortobágy-völgyet is, mely közvetlen kapcsolatban van a Berettyó folyóval. A Pannon tó feltöltődése után - a Középső Pleisztocénban - a Tisza még nyírségi hordalékkúpján tört az Alföld közepe felé, ahol a Dunával egyesült. A Felső Pleisztocén elején bekövetkezett süllyedések miatt azonban a Tisza és a Szamos is elhagyta nyírségi hordalékkúpját és medrét az Er-Berettyó-Körös völgyébe helyezte át. A Hortobágy pleisztocén eredetű talajába 100-110 m vastagságban iszapos agyagrétegek halmozódtak fel, melyek váltakoznak homokrétegekkel. Ezek a rétegek a felszínen maradtak, s csak kevés helyen kaptak Holocénből származó fedőrétegeket. Ilyen rétegek Ohat, Kun-György-tó, Faluvéghalma és Bödönhát környékén találhatók. A Hortobágyi pleisztocén lösz néhol a 4-5 m vastagságot is eléri, a legtöbb helyen azonban ennél jóval vékonyabb. Felszín közeli részei határozottan löszjellegűek, a mélyebben fekvő rétegeknél kevesebb homokkal és nagyobb mésztartalommal. Amikor a Felső Pleisztocénben megtörtént a beregi süllyedés, a Tisza medrét áthelyezte a Hortobágy völgyébe, melyet jóformán teljesen bebarangolt, míg végül a Jászság süllyedése helyezte jelenlegi helyére. Az O-Holocén elején a folyók a Pleisztocénben keletkezett löszből sokat elhordták, majd ezt egy újabb felhalmozódási időszak váltotta fel, s ekkor alakult ki a Hortobágy tökéletes sík felszíne. Mivel a Tisza és mellékfolyói löszös területeket taroltak le, a lehordott anyagot a Hortobágyon - mint egy derítőben - rakták le. Az árvizek azonban már csak igen finom anyagot hordhattak szét, a Holocén korban leülepedett löszös anyag már sokkal homogénebb, a mélyebb területek löszanyaga pedig szikesedett, s a növényzet nem tud megmaradni rajta. A magasabban fekvő területek viszonylag jobb minőségű szikeseit is a lekopás veszélyei fenyegetik (Zám, Máta, Szentmargita, Darássá, Vókonya puszta). A holocén löszös üledékek lapos vápáiban, melyeket ma is egész év folyamán víz fed, 10-15 cm vastag finom homokos iszap rakódott le. A Tisza partján parti dűnék húzódnak Polgár környékén és Egyektől délre. Anyaguk csillámos folyami homok. Ahol a Tisza mentén az árvizek lefolyása tökéletlen volt, kiterjedt réti agyag ülepedett le, pl. a Folyás és Görbeháza közötti lefolyástalan medencében. Nincs viszont réti agyag az Árkus és a Kadarcs szárazzá vált medrében, ahol viszont iszapos üledékek mellett agyagos, és kisebb mértékben homokos képződmények is lerakódtak. A Tiszától távolabb eső laposokon és elhagyott morotvákon öntésanyag rakódott le. Mindezt kalandozásai során a Tisza rakta le, ugyanúgy, mint Folyás mellett az agyagos öntvényiszapot is. 2 A Sárrétek földtani felépítése jelentősen különbözik a Hortobágy medencéétől. A medence Keleti részén a Berettyó- és a Sebes-Körös törmelékkúpját találjuk. Anyaga kavics, murva és durva homok. A törmelékkúp rétegei mélyebb szinten találhatók, Biharkeresztes-Artánd—Kismarja vonalától Nyugatra a Sárrét területén már csak 1 Dunka—Fejér-Papp: A Közép-Tiszántúl vízi története. Bp., 2003. 11-15. p. 2 Urbancsek János: A Hortobágy földtani képződményei. 465-468.0.
