Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

A Berettyó-Körös-völgy vízföldtani története

Az Ős-Tisza medernyomai a felszínen (Mike Károly: Magyarország ösvízrajza... Bp., 1991. nyomán) mélyfúrások tárják fel. A Sárrét 250-300 m vastag üledéksorozatában a berettyóújfalui és mezőpeterdi fúrások a törmelékkúp szélét, a zsákai fúrás pedig a középső részét tárta fel A Sárréti medence árvíz járta területén lösz telepedett le, melyet a szél, többségében pedig a folyók szállítottak. Löszt Kismarjától Nyugatra a Berettyó kanyarulatai között találunk Váncsodig. Bojttól Északra levő lösztábla anyagában már kemény, agyagos jellegű iszap is található, s a széles, lapos vápák már teljesen elszikesedtek, így a Mezőpeterd, Bakonszeg és Zsáka közötti lösztábla is. Az Ér—Berettyó—Körös medence az O-Pleisztocénben nagy területnek volt a vízgyűjtő medencéje, mivel idefolytak az Északkeleti Kárpátokban eredt nagy folyók. A medence vizét a Szolnok-Titel közötti mélyvonal vezette le. Az O-Holocénben a Beregi síkság lesüllyedésével a helyzet megváltozott, ekkor a Tisza elvágta a nagy — Északkeleti Kárpátokban eredő folyókat a medencétől, — melynek fővízgyűjtő szerepe megszűnt, s most már csak a Körös és a Berettyó folyt ide. A Berettyó az O-Holocén kezdetétől gyakran változtatta medrét. Régi folyásiránya Konyár—Derecske—Földes—Túrkeve—Mezőtúr lehetett, tehát régi medre valószínűleg a mai Kálló-erekben lehetett. Széles kanyarulatai a Káló-ér, a Macsó-ér, Tajték-ér, melyek ma már száraz, feltöltött medrek, vagy mesterséges csatornák helyei, régi kanyarulatai a Berettyónak. A saját, lösszel feltöltött árteréből kiszorult Berettyó az Üj-Holocénben került jelenlegi helyére. A Berettyó—Körös medence a réti agyag igazi hazája. Összefüggő nagy területen Bakonszegtől Nyugatra található Egyébként minden lapost réti agyag lepett el. Mivel a szertekalandozó vízfolyások árvíz esetén nagyrészt nem találtak lefolyást, a réti agyag