Kaján Imre szerk.: Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

28. BLASKOVICS SÁNDOR NÉZETEI A DUNA SZABÁLYOZÁSÁRÓL

1 Blaskovics Sándor: .2 „Egy és más a Duna szabályozásáról Figyelemreméltó dolog, hogy a Duna-szabályozásról állandóan és mindenütt beszélünk, de sehol sem írunk róla. Manapság már mégoly csekély figyelmet érdemlő dolgok is beszéd tárgyává válnak, azon nyomban írnak róluk és gyakran megvitatják. Ha a csillagász egy új holdfoltot fedez fel, vagy egy az emberi szem számára láthatatlan üstököst figyel meg, erről azonnal mindenütt írnak és számításokat végeznek, sőt, még maguk a világesemények sem maradhatnak meg az üstökös befolyása nélkül. A Duna-szabályozásról a szakértők, valamint a hozzá nem értők is úgy beszélnek, mint valami csodaszerről, amely minden víz által okozott kár ellen megvéd, s amely egyedül képes arra, hogy minden árvizet, és az ezek által okozott szerencsétlenségeket tőlünk elfordítsa. De mégsem írunk semmit e csodaszerről, és megmaradunk pusztán a beszélgetés szintjén, miközben az ember legfeljebb egy nagy sóhajt enged meg magának: „ÓH! egy ilyen szabályozás azonban nagyon sokba kerül!" Amikor én hajdanában többek előtt csodálkozásomnak adtam hangot afelett, hogy a Duna-szabályozásról semmiféle nézetet, vagy véleményt sem lehet olvasni, és egyáltalában sem a szakértő, sem a hozzá nem értő nem olvashat erről írásban, vagy nem hallhat róla alaposabban, akkor azonnal csodálkozással azt a választ kaptam: „Tehát Ön még ilyen nagy kezdő azoknak az ismereteknek és könyveknek a tekintetében, amelyek a Duna-szabályozásról már régen megjelentek? Győry úr már mindenről írt, és az egész Duna-szabályozást részletezte." Erre különben már nem tudtam más választ adni, minthogy nekem is megvan Győry úr műve „A Buda és Pest közt építendő álló-hídról. Pesten 1832", amelyben azonban Ő csupán egy Pest és Buda közötti lánchídról írt, éspedig jól és ismeretekben gazdagon, de ugyanott a Duna-szabályozásról olyan keveset mondott, hogy az egészében szemlélve teljesen a semmivel eggyé vehető. Mert az amit Győry úr ebben az 1832-ben kiadott műben az 1775-ös árvíz okairól ír, azt én már korábban, az 1830-as Vörös László által kiadott Duna-lapban

3 olvastam, így ez nekem ezokból kifolyólag semmi újat nem mondott. Amit továbbá Vörös úr

4 a pesti Dunapart eliszaposodásának okairól — a Szentendrei-sziget és a Csepel sziget közti szabálytalan Duna-mederről, a Dunának Pest és Buda között 150 öl szélességre való beszűküléséről, azután a Soroksári-Dunaágról - ír, ugyanis sokkal több hálás elismerést és tiszteletet érdemel, mint mindaz, amit Győry úr mond és ír; (Vörös úr) nemcsak nagyon alaposan és ismeretekben gazdagon mondott és írt, hanem Ő az első és egyetlen is, aki mindezidáig a Duna-szabályozás e nagyon fontos tárgyában némiképp vallatni hagyta magát. Mivel eközben Győry úr fő célja az volt, hogy csupán egy Buda és Pest között építendő állandó lánchíd lehetőségéről írjon, így Győry úr a Duna-szabályozást csak úgy tárgyalta, mint egy eszközt ahhoz, hogy a hidat az ő általa megadott tervek szerint építhessék meg. A Duna-szabályozásról tett észrevételeit — mint már mondottuk — csak Budára és Pestre terjeszti ki: szerinte ezt csak a Margitsziget és a Gellérthegy között kellene elvégezni, ami miatt is azonban én nem tudok egy véleményen lenni vele, a következők miatt: mert, mint ahogy azt a már említett Vörös úr megjegyezte — és mintahogyan azt az 1838-as árvíz már bebizonyította nekünk — a Duna-meder fő hibája, ahol a jégtáblák összeüköznek és lerakódnak, — ami által következésképpen a víz Pestig és Budáig szorul 111