Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE - A TALAJTÉRKÉPEZÉS TAPASZTALATAI - A tihanyi talajok változásai

kozás. A térképlapon a következő változások figyelhetők meg. A Köves-földeken elképzelhető, hogy a legutóbbi állapotrögzítés óta a folyamatos talajművelés gyorsította az eróziót, így sekély termőrétegű rendzinák jelentek meg, amelyek termőrétege 20-50 cm között változik. A magas talajvíz a Balaton felőli részen rétiesedést indított meg. Az Apáti-lapos esetében viszont a talajok lassú száradása figyelhető meg, ez párhuzamba állítható azzal, hogy távolodunk a Balatontól és emelkedik a térszín. Az Apáti-templomrom környékén az egykori erdőtalajok erodálódtak, gyakoriak a sekély talaj képződmények. A Kiserdő-tetőn az erózió jól megfigyelhető: az eredetileg szinte egységes nyiroktalaj takarót felbontotta a talajpusztulás. Míg az eróziónak kitett helyeken nőtt a köves-sziklás váztalajok aránya, addig a lejtők aljában felhalmozódó talajanyag a lejtőhordalék talajok részarányát növelte az 1970-es állapotokhoz képest. A Barátlakások és a Ciprián-forrás környéki lejtőhordalék talajokra már utaltunk. Itt a meredek lejtők, a megcsuszamlott talajok, az árkos erózió jól mutatja a lejtő hatását. A talajtakaró több helyen szobányi foltokról is hiányzik, feltárva az alapkőzetet. A keveredett, antropogén talajokat, a folyamatos beépítést a Strand és a Kisöböl közötti partszakasz példázza. Tihany üdülőterületeinek terjeszkedése és a beépítések miatt sok helyütt került ki talaj a felvételezések - és a tájalakulás - köréből. A Csúcs- és Apáti-hegyeken több eróziós foltot és köves-sziklás váztalajt vételeztünk fel, ugyancsak rendzinákat illetve fekete nyiroktalajokat. Örvendetes és védelemre méltó a kőzethatású talajok ilyen változatos, átmeneteket is mutató jelenléte. Véleményünk szerint ez egyben Tihany egyik talajtani különlegessége is. A Rátai-csáva talajainak kialakulásáról korábban már írtunk. Itt csak annyit jegyzünk meg újra, hogy a Rátai-csáva manapság is gyakorta áll víz alatt, és a vízkedvelő növényzet inkább a ma is meg-megjelenő víztükör szélein díszlik, és ad alapanyagot a szerves anyag képződéséhez. A Belső- és Külső-tavat a vízhatású talajok teljes sora övezi gyűrűszerűén. A Góczán-féle térképhez képest a partoktól távolodva gyorsabban jelentkezik a csernozjom hatás, tehát a szárazulás manapság is érezteti hatását. A Külső-tó már nem tekinthető lecsapolt rétlápnak, hiszen vízszintje az utóbbi években örvendetesen visszaállt, stabilizálódott, így a talajt rétláp talajként definiáltuk. A tavakat övező hegyek lábainál gyakori a lejtőhatás. E folyamat terméke a réti talajokon is megjelenhet vékony, köves-földes hordalékanyag formájában. A Kapuirtás a legutóbbi felvételezés óta erodálódott. Az erózió lassú volt, a talajt nem bolygatta meg teljesen, csak pusztított belőle. A keveredés nyomaival nem találkoztunk, így inkább földes kopár és felhalmozódó lejtőhordalék talajokat ábrázoltunk. A Hármas- és Kopasz-hegyeken, a Szarkádi erdőben kismértékben nőtt a talajpusztulás. A Gejzírmező az 1970-es térképpel szemben mozaikosan öszszetett, de ezt a mozaikosságot mi sem tudtuk megfelelően ábrázolni. A terület leírása a részletes talaj térkép-elemzésben szerepel. A Kenderföldeken a hajdani tőzeges talajszintet nem találtuk meg, az öntésen inkább gyenge rétiesedés zajlott az elmúlt időben. Összefoglalásképpen elmondható, hogy a hajdani erdőhatás ma is érezhető, de megnőtt a szárazulás. Ez mezőségi jelleget ad a talajképződményeknek. Gyakori jelenség a félsziget talajaiban a mészlepedék. A víz a Diósi-réten, az öblökben, a Rátai-csávában, a Külső- és Belső-tónál, a Kenderföldeknél és a Balaton partján érezteti hatását. A Belső-tó partmenti sávjában az összes só vizsgálata és a növényzet gyenge szikesedésre utal. Jellegzetes és fontos talaj képződési tényező továbbra is a gyakori kőzethatás. A meredek lejtésszögű területeken és általában a hegykoszorún folyamatos, de nem túl gyors az erózió. A térképek összevetése után a GIS-rendszerek által nyújtott statisztikai és térképelemzési lehetőségekkel is elemeztük a különbségeket. Mint ahogy azt korábban írtuk, a térképlapok egymásra fektetése nem hozta meg a várt eredményt, hiszen a talajtípusok kontúrvo-