Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 23. - Az Északi-Bakony fedett karsztja (Zirc, 1999)

A HEGYSÉG FÖLDTANI, MORFOLÓGIAI JELLEMZÉSE

tak (esetenként a völgyek antiklinálisban is képződhetnek). A hosszanti völgyeknél jellemzőbbek a keresztvölgyek. Gyakoriak a regressziós eredetűek, de talán még jellemzőbbek az epigenetikusak. Ez utóbbiak többnyire kényszermeanderesek, jelezve, hogy kialakulásuk kezdetén vízfolyásuk középszakasz jellegű volt. A kényszermeanderes völgyek között az aszimmetrikus keresztmetszetűek a gyakoribbak, amelyek léte a hordozó területek szakaszos emelkedését sejteti. A kanyarulatlesiklások során képződő - gyakran tekintélyes méretű - zugok egyaránt kialakulhatnak a laza fedőüledékekben és a fekü karbonátos kőzetekben. Laza üledékben eróziós szigethegyek is előfordulnak. Gyakori, hogy a vízfolyás hátrálás során öröklődik át (regressziós-epigenetikus völgy). A hegység ún. karsztos szurdokainál az átöröklődés többnyire antecedens jellegű (epigenetikus-antecedens völgy). E völgyszakaszok a medencéket szegélyező magasabb helyzetű rögökön (ha azok üledékkel elfedődtek) képződnek. A hegység völgyei közül néhány teraszos is lehet. Ezek inkább a hegység peremén a jellemzőbbek, lehetnek kavicsteraszok (Gaja-völgy) vagy sziklateraszok (Gerence-völgy Bakonybél és Huszárokelőpuszta közötti szakasza). A hegységperemeken gyakoriak a nedves hordalékkúpok (ilyenek a medencékben is előfordulnak). A kiemeltebb helyzetű rögök peremein száraz hordalékkúpok, a rögöket felszabdaló völgyek oldalaiban törmelékkúpok és kőfolyások, a völgytalpakon az omlásokból származó omladékhalmok fordulnak elő. Részei A Magas-Bakonyt számos medence (kriptotönk) tagolja, amelyeket különböző típusokba sorolható sasbércek öveznek (1. ábra). A medencék két ÉK-DNy-i sort alkotnak. Az északabbi helyzetű medencesorhoz a Porvai-, a Bakonybéli-, a Bakonyjákói-, a délebbi helyzetű medencesorhoz a Dudari-, a Zirci-, a Lókúti-, a Pénzesgyőri-, a Hárskúti-, a Csehbányái-medencék tartoznak. A két medencesort (a déli sor ÉK-i első medencéje, a Dudarimedence a Keleti-Bakony része) ÉK-en a csesznek-bakonyoszlopi árkos süllyedek zárja le. A medencék közül a Zirci-, a Porvai- és a Hárskúti-medence felszíne viszonylag magasabb. E medencékben az alaphegység több helyen is felszínre bukkan, tehát e térszínek átmenetet mutatnak a félig exhumált sasbércek felé. A Porvai-medencét É-ról és K-ről tetőhelyzetbe kiemelt, félig exhumált és exhumált rögsor különíti el (Keselő-hegy, Kopasz-hegy, Cseszneki-erdő), bár a rögöket feldarabolva néhány völgy már visszahátrált a Cuhától a medence területére. É-ról további rögök határolják a medencét a Hódos-ér és a Bognár-árok között (Kakas-hegy, Dörgő-hegy, Szent László-erdő, Télizöld-hegy), amelyek tetőhelyzetbe kiemelt és elfedett vagy félig exhumált sasbércek vagy sasbérccsoportok. Ny-ról a medencét határoló rögcsoport a Gerencéig (Kőrishegy, Kék-hegy, Parajos-hegy) tetőhelyzetű sasbércekből, továbbá tetőhelyzetbe kiemelt és exhumált sasbércből (Tönkölös-hegy) áll. E rögöket É-ról a Pápai-Bakonyaljáig küszöbfelszínek szegélyezik (Kopasz-hegy, Répás-tető, Hosszú-hegy). A Kőris-hegy folytatását képezik a Gerencétől nyugatra elhelyezkedő sasbércek, amelyek alacsony küszöbfelszínek, vagy viszonylag alacsony fekvésű, tetőhelyzetbe kiemelt és félig exhumált sasbércek (Somberekhegy, Durrogós-tető). A Bakonybéli-medencét É-ról a már említett Kőris-hegy határolja. A Ny-ról határoló Hideg-hegy, Tevelvár, Pápavár, Hajszabarna és a déli határt képező Mester-Hajag (Hajag északi röge) tetőhelyzetbe kiemelt és exhumált sasbérc. A Bakonyjákói-medencét Ny-ról, D-ről, K-ről alacsony, tetőhelyzetbe kiemelt és elfedett sasbércek szegélyezik (Kőpad, Som-hát, Hallgató-hegy). Északról a medencét már csak egy