Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 23. - Az Északi-Bakony fedett karsztja (Zirc, 1999)

A HEGYSÉG FÖLDTANI, MORFOLÓGIAI JELLEMZÉSE

- néhány helyen előbukkanó - kisebb, alacsonyabb helyzetű rög különíti el a Pápai-Bakonyaljától. K-ről a már említett Pápavár és Hajszabarna szegélyezi. A Zirci-medencét É-ról (Bocskor-hegy), Ny-ról és D-ről számos apró rögre különülő (pl. Kő-hegy, Csengő-hegy, Kakas-hegy), tetőhelyzetbe kiemelt és exhumált tönkös sasbérc szegélyezi. D-ről, ill. K-ről (a Tési-fennsík irányában) tetőhelyzetbe kiemelt és exhumált sasbércek szegélyezik (Ámos-hegy, Hagymástető, Tunyok-hegy). A Pénzesgyőri-medencét É-ról a Som-hegy (tetőhelyzetű sasbérc), D-ről az Iharos-tető (tetőhelyzetbe kiemelt és félig exhumált sasbérc), valamint a Kőrisgyőr-hegy (tetőhelyzetbe kiemelt és exhumált sasbérc) határolják. A Lókúti-medencét K-ről tetőhelyzetbe kiemelt és exhumált sasbérc (Kávás-hegy) határolja, míg D-ről a Hárskúti-medencétől tetőhelyzetű sasbércek (hárskúti Kőris-hegy, Borzas, Papod) különítik el. A Hárskúti-medencét (Hárskúti-fennsík központi része) É-ról tetőhelyzetbe kiemelt és exhumált sasbércek (Mester-Hajag, Égett-hegy), Ny-ról (Hajag) és K-ről (hárskúti Kőrishegy, Borzas, Papod) tetőhelyzetű sasbércek szegélyezik. D-ről tetőhelyzetbe kiemelt és exhumált sasbércek (Gyöngyös-hegy, Kis-Bükk-hegy, Kis-Fekete-erdő), ill. tetőhelyzetbe kiemelt és félig exhumált sasbércek (Vejemkő) határolják. A Zirci-, Porvai-, Pénzesgyőri-, Lókúti- és Hárskúti-medencék közötti tetőhelyzetbe kiemelt és exhumált sasbércek területén (középső-kréta mészkő térszíneken) kisebb-nagyobb foltokban - különböző mértékben kitakaródva - gyakoriak a szigethegyes karszt maradványai. A medencék mindegyikét közel folytonos kiterjedésben lösz béleli ki. A Csehbányái-medencét K-ről a Hajag tömege, D-ről és Ny-ról alacsony helyzetű tetőhelyzetbe kiemelt és elfedett sasbércek (Csiga-hegy, gannai Manc-hegy, Nyúl-hegy, Kerékhegy, Öreg-hegy) szegélyezik. Északi irányba a Bakonyjákói-medencétől a Hallgató-hegy különíti el. A medencék nem karsztos kőzetekből felépülő térszíneinek vizeit olyan vízfolyások gyűjtik össze, amelyek azok peremein epigenetikus-antecedens völgyszakaszokat (ezek többnyire karsztos szurdokok) alakítanak ki. A Porvai-medence vizeit a Hódos-ér, a Hárskúti-, Lókúti-, Pénzesgyőri- és Bakonybéli-medencék vizeit a Gerence vezeti el (a Hárskúti-medence vizeit részben az Öregfolyás). A Zirci-medence vizeit a Cuha, a Csehbányái-medencéét a Séd forráságai és a Köves-patak gyűjti össze. A Bakonyjákói-medence felszíni vizeit a Bittva-patak, míg az alább bemutatásra kerülő Dudari-medencéét az Ördög-árok, a Dudari-patak és a Gaja gyűjtik össze. A Keleti-Bakonyt a Dudari-medence két részre különíti: a medencétől É-ra elhelyezkedő Sűrű-hegycsoportra és a DK-re húzódó Tési-fennsíkra. A Sűrű-hegycsoport É-i részét néhány ÉK-DNy-i vetődéses árok sasbércek sorozatára különíti. Ezek tetőhelyzetbe kiemelt és exhumált sasbércek (Örök-hegy vagy Zörög-tető, Várbükk). Tetőhelyzetbe kiemelt és félig exhumált sasbérc a cseszneki Vár-hegy, amelyet epigenetikus-antecedens szurdoka (Kőmosó) különít két részre. Ennek vízfolyása a Vár-hegytől délre húzódó vetődéses árkot kibélelő nem karsztos kőzetfelszínről kapja vizét. A hegycsoport déli részén tetőhelyzetbe kiemelt félig exhumált (Sűrű-hegy, Kő-hegy) és tetőhelyzetbe kiemelt fedett sasbércek (Magos-hegy) fordulnak elő. A Tési-fennsíknak főleg a déli peremét tagolják markánsan elkülönülő hegyek, amelyek vagy tetőhelyzetű sasbércek, vagy tetőhelyzetbe kiemelt exhumált sasbércek (Öreg-Futóné, Kis-Futóné, Téses-tető, Márkus-szekrénye, Vár-berek, Sár-berek). A fennsík É felé kissé lejtő középső részét ÉNy-DK-i irányú, függő helyzetű epigenetikus völgyek tagolják. E völgyekben, de völgyközi hátakon is több m-es vastagságban megmaradt a lösz. (A fennsíkperemi vízfolyások a fennsíkra nem, vagy csak kismértékben képesek visszahátrálni.)