H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 24. (Zirc, 2007)

NAGY BARNABÁS – PUSKÁS GELLÉRT: A Stenobothrus eurasius előfordulása és élőhelyi jellegzetességei a Kárpát-medencében (Orthoptera: Acridoidea)

A jelenlegi állapotok szerint kétséges egzisztenciájú populációk, amelyek területi csökkenése/megszűnése az utóbbi 1-2 évtized erőteljes urbanizációs hatásaira vezethető vissza: Bisamberg/Bécs (Wien), Széchenyi-hegy, Sváb-hegy (Budapest), Tétényi-fennsík (Diósd), Tubes (Pécs). Nem kielégítő, hiányos az adatbázisunk: a Bakonyból, a Kisalföldről. Felderítendő további területek, lehetséges előfordulással: Cserhát, Börzsöny, Dél-Mátra, Keszthelyi-hegység, Lajta-hegység, Kis-Kárpátok, stb. Természetvédelmi vonatkozások Az eurázsiai sztyepréti sáska magyarországi előfordulásáról korábban (1936-ig) csak a Budai-hegyekből volt publikált adat. Később a Magyar Középhegység legtöbb részéből számos, bár csak szűk terület-foltokra korlátozódó diszjunkt maradék populációi váltak ismeretesé (1. táblázat, 2. ábra), ahonnan ez idő szerint csak a Börzsöny, Cserhát, Mátra és a Kőszegi-hegység tekinthető kivételnek. Ezek alapján is úgy tűnik, hogy a S. eurasius túlnyomóan a mészkő/dolomitos területek állata, amiből a Tokaji-hegy és sátoraljaújhelyi Várhegy mutatkozik kivételnek. A faj 1993-tól Magyarországon természetvédelem alá került (eszmei értéke 1Ü.Ü0Ü Ft) Európai természetvédelmi értéke alapján e fajt a NATURA 2000 hálózat keretébe is felvették. Hazánkban a „Vörös-könyves" fajok között is szerepel (RAKONCZAY 1989). Némileg eltérő nézőpontból ítéli meg SERGEJEV (SERGEEV) (1998) e faj természetvédelmi státusát, aki az area kiterjedt eurázsiai térségeire való tekintettel a Vörös Könyvben való szerepeltetését indokolatlannak tartja. Az eddigi elszigetelt „zárvány-populációk" kis területeken való létezéséből arra következtethetünk, hogy alkalmas élőhelyek tüzetes átvizsgálásával esetenként további lokális populációk kimutatásra is számíthatunk. Ebből a szempontból - többek között - Magyarországon elsősorban a Keszthelyi-hegység, a Cserhát és a déli Mátra vizsgálandó meg. A S. eurasius-X tartalmazó együttesek faunisztikai, természeti értékét jelentősen emeli, hogy bennük és közvetlen szomszédságukban „fokozottan védett" (Isophya costata, Paracaloptenus caloptenoides), „védett" (Saga pedo, Pholidoptera transsylvanica, Arcyptera microptera, Arcyptera fusca) és további állatföldrajzilag jellemző értékes fajok (pl. Staurodems scalaris, Psophus stridulus, etc.) is előfordulnak. Ugyanez olvasható ki RÁcz et al. (2003) vizsgálataiból is, melyet a Tornai-karszton végzett. A jelentős számú előfordulás ellenére a kárpát-medencei populációk helyzete nem tekinthető egyértelműen biztosítottnak. Ennek egyik okát abban látjuk, hogy a populációk jelentős száma területileg igen beszűkült, vagy túlságosan zavart élőhelyeken él. Az esetlegesen szóba jöhető védelem nem szorítkozhatna csak a S. eurasius populációra, mert a kérdéses Orthoptera-együttesekben gyakran fordulnak elő faunisztikailag értékes, sőt védett fajok is (3. táblázat). Úgy tűnik, hogy a S. eurasius megtalált és ismertetett élőhelyeit - további monitoros vizsgálatok alapján - valójában egyedi élőhelyenként kellene megvizsgálni abból a célból, hogy az adott élőhely egyáltalán rászorul-e a védelem valamilyen fajtájára (pl. bozót-ritkítás, zavarás csökkentése, stb.). Ez a kérdés gyakorlatilag több nemzeti parkunkat (Aggteleki, Bükki, Duna-Ipoly, Balatoni N. P.) is érinti.