H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 24. (Zirc, 2007)

NAGY BARNABÁS – PUSKÁS GELLÉRT: A Stenobothrus eurasius előfordulása és élőhelyi jellegzetességei a Kárpát-medencében (Orthoptera: Acridoidea)

2. ábra: A Stenobothrus eurasius feltárt előfordulási pontjai (9) a Kárpát-medencében (A= újabb megerősítésre váró régebbi/bizonytalan adatok) Fig. 2: Detected occurrences (#) of the Stenobothms eurasius in the Carpathian Basin (A= old/dubious data, confirmation needed). A S. eurasius kárpát-medencei legészakibb előfordulási pontjait a Nyitra-völgyi Zoborhegy és Oslany (CHLADEK, 1988), valamint a Tornai Karszt (Szlovák Karszt; MARÁN, 1958, CEJCHAN, 1959, HOLUSA, 1996, NAGY et al. 1999, RÁcz et al. 2007) és a vihorláti Viniansky hrady vrch (HOLUSA, 1996) jelzik (1. ábra). A Kárpát-medencéhez számítható populációk legnyugatibb egysége Wien/Bisambergről ismeretes; ez az adat EBNER (1951) szerint még Zubovszkitól származik. A Kirby-féle katalógusban egy, csupán „Vienna" előfordulási névvel jelzett S. eurasius adatra OBENBERGER (1926) is hivatkozik. Ebner szerint további alsó-ausztriai, illetve burgenlandi adatok: Neusiedler See/Fertő-tó (feltehetően a környező száraz lejtőkről?), valamint Hainburg/Braunsberg. Keveset tudunk az erdélyi előfordulásról; csupán egyetlen ponton, Nagybányán való ritka jelenlétről tudósítanak, élőhelyi sajátságok említése nélkül (Baia Mare, Románia; Kis 1970). Közép-Európában a Kárpát-medencén kívül egy távolabbi, diszjunkt előfordulása is van Csehország északnyugati részén („Launer Mittelgebirge", MARÁN, 1958). A csehországi lelőhelyek részletesebb megnevezése HOLUSA J. & HOLUSA O. (2002) cikkében található. A hazai populációk alfaji hová tartozóságának megítélésére ugyan elkezdődtek morfometriai vizsgálatok (Puskás G.), azonban valószínű, hogy megbízhatóbb eredményekhez csak genetikai (esetleg még akusztikai) vizsgálatok vezetnek.