Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Nyolczadik fejezet: Babonák
406 A Balaton-mei léki lakosság néprajza. a fejezete a legkevésbbé teljes, de ne felejtsük, hogy a gyűjtés nehézségei egyik fejezetben sem oly nagyok, mint épen ebben, mert tisztán psychologiaiak. A föld alakja, a balatoni ember osi hite szerint, kerek tábla, melyet némelyek szerint egy (Tihany, Szigliget), mások szerint két (Aszófő), ismét mások szerint négy (Fonyód) czethal tart. Ha a czethal megmozdul vagy megfordul, a mi majd minden hét (Fonyód), majd minden kilencz évben szokott megtörténni, akkor föld- rengés van. Az ég gömbölyű s a hol az a föld táblájával talákozik, ott kél fel és nyugszik le a nap. A nap feloszlik nappalra és éjjelre s vannak bizonyos dolgok, a melyeknek csak éjjel van az idejük; így a babonavilág alakjainak nagy része csak éjjel szerepel, mint p. o a tüzes ember, fehér ember, ludvércz, az ördögöt is csak éjjel lehet látni, ha t. i. éjjel a tükörbe nézünk; ezenkívül napnyugat után tejet sem adnak ki, mert akkor véreset ad a tehén, sot a lencsét is, hogy zsizsikes ne legyen, éjjel vagy legalább napnyugat után s napkelte előtt vetik, kaszálják és csépelik. A nép fia ismeri a napfoltokat is, mint a hogy látja a hold foltjait is s azok keletkezését így magyarázza meg: Egyszer a hold is úgy akart sütni, mint a nap; a nap erre így szólt: ha te is úgy akarsz sütni, mint én, akkor minden elég.» Ezen aztán «esszevesztek», a hold istenátkozta tüskét dobott a napra, a mitől az persze még jobban égett, a nap meg boszuból marhaganét dobott a holdra, a mitől annak foltos lett a pofája. A hold foltjaiban embert is látnak; némely helyen a hegedülő Szent-Dávidnak tartják (Kenese), általánosan azonban máskép magyarázzák. Volt egy gazda, a ki ujhold vasárnapján küldte el cselédjét boronyatüskéért, erre a hold boszúból felkapta, úgy, hogy most is látni benne, a mint a cseléd a hátán viszi a tüskét; mások szerint valaki szeprentét lopott s a hold büntetésből szívta fel. Napfogyatkozáskor némelyek szerint a napot kokas eszi meg, mások szerint a hold verekszik vele, ismét mások szerint a sárkánykigyó és a garaboncziás — melyekkel alább még részletesebben megismerkedünk — mennek a nap elejébe s ugyanakkor ott lebegnek azok is, a kik nem érnek keresztséget vagyis keresztelet- lenül halnak meg és azok is, a kik «el vannak dörgölve», vagyis a kiket anyjuk szántszándékkal elvetélt; ilyenkor félelmes rettegés fogja el a magukat bűnösnek érző asszonyokat s felébred bennök a lelkiismereti furdalás. A holdujulásnak (ujholdnak) meglehetős jelentősége van a nép babonás hitében. Már említettük, hogy a hold azért kapta fel a gazda cselédjét, mert nem tartotta meg ujhold vasárnapját. A szőlőt nem szabad holduján metszeni, mert a venyigét nyáron megeszi és sok csiatagot hajt a tüke, ellenben a bükkönyt épen ujhold pénteken kell vetni. Bizonyos betegségeknél is az ujholdhoz fordulnak. így a gyereket, a ki soká nem tanul meg járni, holdujuláskor kivezetik az utczára s ott az anya elkiáltja: «Szégyeljétek magatokat alsó-felső szomszédok, hogy az én fiam (vagy lányom) nem tud járni!» Ha valakit a hideg leli, tökéletesen így járnak el, csakhogy az illető ezt kiáltja: «Szégyeljétek magatokat alsó-felső szomszédok, hogy a fiam (vagy lányom, uram feleségem, a szerint, hogy ki a beteg) hideglelős!« Ha ez nem használ, a következő ujholdnál a beteg kiáll az udvarra s maga kiált a holdhoz így: «Új hold, új király! ne vigy a lakodalmodba, vidd el a rázó hidegemet!» Ezt három holdúján egymásután kell megismételni. Említettük, hogy a hold az embert felkapta, felszívta; a nép hite szerint ez a felszívás a szivárvány útján történik. A szivárványt a nép tényleg a föld és ég
