Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Ötödik fejezet: Mezőgazdaság
4. Balaton-melléki lakosság néprajza. 257 Ennek a balatonmelléki régi magyar szőlőművelésnek leírása nem maradt reánk, mert a magyar szőlészeti irodalmat legelejétől kezdve az oktató és nem a leíró irány jellemzi. Prónay Pál táblabiró uramtól kezdve, ki 1780-ban megírta 25 évi tapasztalás útján, hogy a szőlőt hogy művelte ő, de egy szóval sem említette, hogy ezzel szemben hogyan művelték az ő szomszédai vagy vidékének lakói,1 a szőlészeti írók mind ezen a nyomon haladtak. Csak itt-ott merül fel egy-egy adat, melyekből a régi szőlőművelésről valamit megtudhattunk. így Gaál Alajos somogyi birtokos egy 1856-ban megjelent füzetkében mondja el a saját szőlőművelését s e közben ismételten kitér arra, hogy mennyivel jobb és helyesebb egyes dolgokban az ő eljárása, mint a többi somogyi gazdáké, ilyenkor az ott divatos eljárást is ismerteti.1 2 A régi magyar szőlőművelésnek ezekből a kitérésekből összeállított nagyon is gyenge vázlata a Balaton somogyi partjain űzött szőlőművelésnek jellemzéséhez nyújt némi adatot. Ezenkívül nehány általános összehasonlítás van abban a rövid fejezetben, melyet Parragh Gábor «-várbogyai Bogyai Lajos úr badacsonyi szőleje leírása» czímen mellékelt az 1860-ban «a szőlőművelésről és a borkezelésről» írt munkájának első kötetéhez.3 4 Ez a Bogyay volt a badacsonyi szőlőtermelés reformátora; szőlejét 1826-ban kezdte berendezni, 1856-ban az már 26.999 öl2 terjedelmű volt (alsó telepe fölött fekszik Kisfaludy Sándor költőnk egykori szőleje) s annyira fejlődött, hogy 1863-ban már 500 fajból álló szőlőgyűjteményt tudott árúba bocsátani az első magyar kertészgazdászati ügynökség útján.1 Minthogy az idézett forrásokból s a szőlészeti irodalomban szétszórt nehány adatból a balatonmelléki régi magyar szőlőművelésnek csak hibáiról adhatnék silány vázat, ismét a néphez fordultam s annak emlékezete s részben máig fenmaradt gyakorlata alapján igyekszem megvázolni a szőlőművelés és borkezelés képét, hogy a mi abban ethnikus jelleg van, megmenthessem, mielőtt a teljes feledés homályába merül. Mindenekelőtt röviden ismertetnem kell a Balatonmellék borvidékekre való felosztását. Tudjuk már, hogy Kenésétől Keszthelyig a fehér bor vidéke terjed el az északi parton ; ez három területre oszlik Első legészakibb tagja a csopaki borvidék, mely Kenésétől Akaiiig terjed, a nép a fehér kő területének nevezi s még a művelés módjában is megkülönbözteti a következő második vagy badacsonyi borvidéktől, mert <•• nálunk a metszőkéssel csak húztak, a badacsonyiaknál megtaszítottak is» (e kifejezések jelentését 1. alább). Keleti a Balaton mellékén szintén külön említi Csopak vidékét s talaját így jellemzi: «a talaj szívós agyag, mely a gyönge hajlású aljban vörnyeges (mit ott mocsárföldnek hívnak), feljebb sárga, a hegy teteje felé apró könnyen elmálló fehér márga kövecs» (i. h. 60 1.). A második terület Zánkától Szigligetig terjed, magába foglalja a Badacsonyt is, melyről nevét kapja; a nép szerint ez a vörös kő területe s a metszőkéssel itt már taszítanak is. «A balaton-melléki borvidékek közül talán Badacsony fekszik a legelőnyösebben, gyönyörű déli lejtésben, nagyon kedvező hajtással. A hegység tetejét képező bazalt visszaveri a napsugarakat s fokozza hevöket, míg viszont a nagy tengertó vízgőzei ezt enyhítik s gazdagon táplálják a szőlőket. . . Vidékén szürkés, fehér vagy sárgás az agyag, de mind erősebben vegyül belé tömörebb szövetű márványszerű vörös 1 Tóth-prónai Prónay Pál: A szőlőknek plántálásáról, helyes míveléséről és a boroknak gondos megtartásáról való oktatás; Pest, 1780. 2 Gaál A.: A hasznos szőlőművelés; Pest, 1856. 3 Parragh G. : i. h. 4 H. Lukácsy S.: A szőlő kerti művelése; Pest, 1863. 1 7 A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. III. köt. 2. rész.
