Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Ötödik fejezet: Mezőgazdaság
258 .4 Balaton-melléki lakosság néprajza. keményebb kő, melyben sok a csillám, de fekete bazalt-kövek is fordulnak elő' e szőlőkben.» (Keleti, i. h. 48. és 60. 1.). — A harmadik terület B.-Edericstől Keszthelyig nyúlik le, nevét is Keszthely városáról kapta, melynek egykor nagyrészben tulajdonát képezte. — A negyedik területen, Keszthelytől Vörsig a Kis-Balaton körül, nincs szőlő. — Az ötödik terület a kéthelyi borvidéknek a Kis-Balaton és a Nagy-Berek közé szoruló északi része, mely a vörösbor területe — B.-Keresztúrnál kezdődik a hatodik vagyis a somogyi homokszőlők területe, mely mintegy Szárszóig húzódik s már sillert terem. — Dombvidék jellege van a Szárszótól Kilitiig terjedő hetedik területnek, mely ugyancsak sillert terem — Végül Bfő- Kajár, Fokszabadi és Siófok, mint a mezőgazdaság egyéb ágaiban, a szőlőművelésben is egészen annak az alföldies Mezőségnek jellegét ölti magára, a melyhez földrajzilag is tartozik. Ezekből a részekből áll az a terület, melynek régi szőlő- művelését az alábbiakban óhajtom megvázolni. Ennek a régi szőlőművelésnek a hire épen nem volt jó s hogy még a badacsonyi szőlők sem lehettek valami jó karban, kitűnik Parragh azon soraiból, melyben leírja a Badacsonyt akkor, mikor Bogyay kezdte szőlőjét berendezni: «Vaia pedig e szőlő (a Bogyayé) ősi szokás szerint vinczellérek által műveltetett szőlő, — épen oly fajzavarban, mint ma is (1856-ban) a többi, — épen oly felszínen fekvő, kapa vasa által szaggatott gyökerű, s csekély termőföld rétegű szőlő, mint a többi, — vízmosta árkok miatt a pinczézőkre életveszélyes, mint a szomszéd és több szőlő, — silányan tengődő tőketelep, silányan jutalmazó, fáradalmas műve- letű». (i. h.) A felsorolt hibák, hogy t. i. az úri nép vinczellérekre bízta szőlője kezelését, maga nem törődött vele, hogy fajborról az embereknek fogalmuk sem volt, hogy kapálásnál a szőlőt nem kimélték, gyökereit megszakgatták, hogy a termőföld réteg gyarapítására nem gondoltak, az árkokat nem ápolták stb. mind oly hibák, a melyeket ismétel mindenki, a ki a Balaton szőlészetéről ir, s melyek semmi esetre sem egyeztethetők az okszerű szőlőművelés elveivel. De hát itt is csak a hibákat jegyzik fel, az erények a jó tulajdonságok elismerése csak akkor következik, ha azok már a legkeményebb tűzpróbát is kiállották. * A balatoni szőlőgazda ismerte a szőlőt, a növényt is, meg a fajtáit is, A növényen megkülönböztette a gyökeret, mely háromféle; van a szőlőnek élet- vagy anyagyökere, mely olyan vastag, mint a tőke szára, ennek ágai a figyökerek, míg a hajszálgyökereket fűgyökér-nek nevezte el. A tőke szerinte recskes, vacsarkos, bucz- kós vagyis ágas-bogas, csomós, melynek héja, fája és bele van; a tőkének az a vége, a hol a vesszőt meghagyják, sarok. A vessző míg fiatal nyír vagy leveles, ha levágták szeprente, venyige, venicze, bőre szeplős; ezen ül a fogódzó (bajusz) és a levél, melynek van csutája vagy kacsa (— nyele), honalja, csipkéi és erei s melynek színe zöld, sötétzöld, fehér-barnás vagy pirosas. A fürtöt hívják fejnek, gerezdnek is, ennek van csutája vagy kacsa, a hol lemetszik, egy főszára vagy sasja, ezen az ágaboga vagy boklyája. A szem-nek (bogyónak) van bőre, méze (= viasz), bélé vagyis húsa, leve és magja. A balatoni szőlőgazda jól ismeri a szőlőfajtákat is; a muk század derekán mintegy 60 szőlőfajta volt elterjedve a Balaton mellékén, abból vagy 40 kizárólag hazai, 20 külföldi faj. Ma már a magyar szőlőfajok száma egyre apad, a külföldieké pedig aránytalanul emelkedik. Voltak szőlőfajok, melyek egyenesen balaton-
