A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege
A Balaton jege. 73 állítólag egy napi járóföldre elhallatszik a tótól. Ha szépen megkezdődött, akkor órák hosszat eltart, szüntelen változatossággal s olyan ropogás, recsegés, zengés van a tavon, hogy az ember a maga szavát is alig érti. Ha hó fedi a jeget, vagy borús az ég, ködös a levegő, akkor csak ritkán hallani ezeket a hangokat s a hó alatt tompán dobbanik, amint a nép mondja: «bufog». A durrogástól nem hogy nem félnek a halászok, sőt örülnek neki, mert tudják, hogy ilyenkor «hízik a jég» s a repedés abszolúte semmi veszedelemmel sem jár. Még a jéghez szokott lovak sem félnek tőle. Hogy repedezéskor csakugyan hízik a jég, azt az olyan repedések tanúsítják legélénkebben, amelyek az első repedés után befagytak s aztán ismét megrepedtek s újra befagytak. Az ilyen repedéseknek lépcsős szelvénye van (80. ábra), mert a második repedés idején már vastagabb volt a jég s jobban kiemelkedett a vízből, mint első alkalommal. BUCKLEY is említ ilyeneket a Mendota és Monona tavakon, Wisconsin (U. S. A.) déli, középső részén, 1 továbbá NAGY FERENCZ a Fertő taván. 2 A hajszálvékony repedések sokszor arról is tesznek tanúságot, hogy a húzó feszültségen kívül a repedéssel párhuzamos irányú eltolás is szerepelt, mert a repedés nem folytonos vonal, hanem rendetlen, | jel alakú részletekből áll (81. ábra). Kétségtelen, hogy a hosszanti nyírófeszültség ekkor az ábrán jelzett irányokban hatott. Látni szélesebb repedéseken azt is, hogy a repedés befagyása után működött ez a hosszanti nyíró erő, mert a közbe fagyott, friss jég van hasonló módon összerepedezve (82. ábra). A legszélesebb repedések közel szoktak járni a partokhoz meg a tavat részletekre osztják, amint arról majd később szó lesz. A 83. ábra olyan repedést mutat, amely Siófoktól kelet felé párhuzamosan fut a partokkal s 1904 januárius 10.-én fotografáltatott. A vékony, feltört hártyáknak több sorban való elhelyezkedése tanúsítja, hogy a repedés többször egymás után ismétlődő szétnyílással és összezárulással fejlődött ennyire s ekkor is keményen be volt fagyva. A 84. ábra (XIII. tábla) olyan repedést mutat, amely a tavon keresztirányban megy át, Siófok vidékéről Csopak felé. A repedés olyan érdekes tüneményt mutat, amelyről érdemes külön megemlékeznem. A jeget vastag hó fedi (1907. febr. 12.), amely vastag rétegben átfirnesedett, a jéggel azonban nincsen egészen szilárdan összefagyva. Ez a kemény jegeshó-réteg a fényképen láthatólag, a repedés két partján fel van vetemedve, mintha egy nagy antiklinális két darabja volna. Ennek 1 Id. h. 2 NAGY FERENCZ: Néhány észlelet a Fertő-tó jegén 1906 januárius havában; Földrajzi Közlemények, XXXIV. köt. 73. oldal. 81. ábra. Hosszában való eltolódással együtt keletkezett repedés. 82. ábra. Befagyott repedés új jegén képződött, nyíró feszültség folytán támadt repedések.
