A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
23 A déli Ba kony jura rétegei. bathiális zónába helyezhetők annál is inkább, mivel mindig ilyen üledékekkel kapcsolatosak s soha sem litoralisokkal, mint WALTHER említi, 1 a ki ezeknek a rétegeknek mélytengeri voltát éppen ebből az okból kifolyólag elveti. Ennek a kérdésnek tisztázása még sok megfigyelést és vizsgálatot igényel, de kétségtelen, hogy ezek a tűzkövek mélytengeri üledékek ugyan, de fosszilis radioláriás iszapnak éppen úgy nem tekinthetők, mint a fehér írókréta sem tekinthető fosszilis globigerinás iszapnak. Erre a kérdésre remélhetőleg még alkalmam lesz visszatérni az északi Bakony jurájának leírásánál, mivel ott ezenkívül még egy doggerkorú és egy maim (tithon) tűzkőréteg is előfordul. A szóbanforgó tűzkövek sztratigrafiai helyét faunájából megállapítani nem lehet, de jól kijelölik azt a fekvő és fedőrétegek. Alatta tudvalevőleg az Amaltheus margaritatus szintjének alsó és felső részét képező czefalopodás mészkövek vannak, tehát ezeknél fiatalabb. Fölötte pedig a felső liász alsó részét képviselő posidonomyás rétegek következnek, tehát a tűzkövek keletkezése főként a középső liász legfelső részére szorítkozik. Minthogy azonban a hasonló természetű üledékek aránylag nagyon lassan gyűlnek fel, azért ezek a tűzkövek valószínűleg még a felső liász legalsó részét is lefoglalják. Éppen ezért nem helyezhetők ezek szigorúan csak az Am. spinatus által jellemezett szintbe, hanem a középső és felső liász határrétege gyanánt tekinthetők. Területünkön ezek a tűzkövek négy ponton vannak meg mindenütt csak kis felületet borítva. Legnagyobb kiterjedésben és vastagságban a szentgáli Tűzköveshegyen találhatók. Ezenkívül megvannak a Városlődről Kakastarajra vezető út mellett, továbbá Úrkúton a Csárdahegyen és Ohutánál. FELSŐ LIÁSZ. 8. Posidonomyás mészkő. BÖCKH a Gombás pusztától délnyugatra a Torna völgyéből az Üstihegy felé húzódó árok (Savós völgy) nyugati oldalán Posidonomyák-kai teli mészkődarabokat talált, a melyek szerinte «csak mint heverő darabok fordultak elő ...» «Valószínűleg — írja BÖCKH (33. old.) — a helytálló kőzet itt egyáltalában nem bukkan ki s csak az esőmosásnak köszönhetjük, hogy a felső doggernak jelenléte e vidéken egyáltalában tudomásunkra jutott.» Területünkön mindössze csak ezen az egy helyen az említett «Savós völgyben» találhatók posidonomyás mészkövek, a hol azokat BÖCKH találta. Ezen a helyen azonban szálban állónak kell tartanunk ezeket a mészköveket, a melyeknek felületi elterjedése nagyon csekély s csak elszórt rögökben észlelhetők mintegy száz lépésnyi területen. A települési viszonyok ugyanis ezen a helyen arra utalnak, hogy az egész bakonyi liász sorozat, a melyet márgák zárnak le, hiánytalanul képviselve van. A posidonomyás mészkövek pedig a mangános tűzkő és a márgák között foglalnak helyet. A mészkő kristályos anyagú vöröses, rózsaszínű és fehérszínű. Egyes darabjai egészen tele vannak posidonomyákkal, a melyek általában közepes nagyságúak, de egyes példányai feltűnően nagyok, kinőtt alakok (1. BÖCKH originális példányának 1 Über die Entstehung u. Besiedelung d. Tiefsee ; Naturw. Wochenschr. 1903.
