A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
24 A déli Ba kony jura rétegei. ábráját). A posidonomyákon kívül semmi egyéb kövület nem került ki belőle. Vékonycsiszolata szerves vizsgálatra szintén meddőnek mondható. BÖCKH ezeket a posidonomyákat a Pos. alpina GRAS.-val azonosította s mint fentebb láttuk a felső doggernek alpesi «klaus-rétegeivel, a Pos. alpina-tartalmú rétegekkel egykorúnak tartotta. Ezt az ítéletet támogatja azzal, hogy a bakonyi posidonomyákkal teli kőzet a BENECKE-nél leírt délalpesi «lumachellá»-ra nagyon emlékeztet 1 továbbá, hogy PAUL szerint 2 a bakonyi jurában a klaus-rétegek is valószínűleg megvannak. A petrografiai kifejlődésben mutatkozó hasonlóság egykorúság mellett különben sem bizonyít ugyan, de különösen nem bizonyíthat ezeknél a posidonomyás mészköveknél, a melyekre vonatkozólag BITTNER megállapította, 3 hogy Posid. alpina G RAS typusú vagy ennek közeli rokonságába tartozó posidonomyák már az alpesi triász hallstätti mészköveiben is fellépnek épp úgy, mint a klausz-rétegekben. Ehhez járul még az a körülmény is, a melyre szintén BITTNER utalt először, hogy a bakonyi posidonomyák a Pos. alpina G RAS típusával fajilag nem azonosíthatók. BITTNER felfogását a bakonyi posidonomyákra vonatkozólag megerősíthetem, a mennyiben, mint a palaeontologiai leírásból (38. old.) kitűnik, ezek a Pos. radiata GOLDFS. sp.-el minden tekintetben egyeznek. Ezek alapján a bakonyi posidonomyás mészkő a palaeontologiai bizonyíték alapján a felső liászba tartoznék. Ezt a feltevést a települési viszonyok is igazolják. A települési viszonyok vizsgálatának során ugyanis arra az eredményre kell jutnunk, hogy a szóbanforgó posidonomyás kibukkanás a középső liászkorú mangános tűzköveken fekszik, a mely mindenütt környezi. Fölötte a felső liász magasabb részeibe tartozó kovasavas márga települ. Ez a település jól azonosítható a BITTNER-nél leírt adneti előfordulással, a mely W ÄHNER szerint 4 felső liászkorú mivel ott a posidonomyás rétegek közvetlenül a bifrons-rétegek alatt feküsznek. BITTNER vizsgálatai szerint az adneti posidonomyák éppúgy eltérnek a Pos. alpina G RAS típusától, mint BÖCKH leábrázolt példánya, ellenben a bakonyi és adneti előfordulások alakjai egymással olyan szoros kapcsolatban vannak, hogy a két előfordulás azonos szintbe való helyezése alig lehet kétséges. Az adneti posidonomyás kőzetet dr. E. FUGGER a salzburgi múzeum vezetőjének jóvoltából volt alkalmam megvizsgálni. Ez a kőzet színben eltér a bakonyitól, a mennyiben szürkeszínű. A benne levő posidonomyáknak a bakonyiakkal való azonosításáról más helyen szólok (38. old.) itt csak azt konstatálhatom, hogy a két előfordulás kőzetének es faunájának eltérése daczára a bakonyi posidonomyás mészkő települési viszonyainak tanulmányozása BITTNER felfogását megerősíti. Ebből kifolyólag tehát a bakonyi posidonomyás mészkő nem felső-doggerkorú, hanem a felső liászba tartozik. Minthogy pedig fölötte még egy kétségtelenül felső-liászkorú rétegösszlet következik, azért aposidonomyás mészkövet a felső-liász alsó részébe a Pos. Bronni VOLTZ szintjébe kell helyeznünk, a németországi posidonomyás paláknak megfelelő helyre, a melynek a Pos. radiata GOLDF. sp. is jellemző alakját képezi. 1 Über Trias u. Jura in d. Südalpen. p. 117. 2 Verh. d. k. k. Geol. R. A. 1862. p. 229. 3 Über d. Auftreten gesteinsbild. Posidonomyen in Jura u. Trias d. NO.-Alpen ; Verh. d. k. k. Geol. R. A. 1886. p. 448. 4 L. BITTNER, 1. c. p. 449.
