A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
137 (MURRAY , Engl. Hist. Diet., sub vocem, IV, 17.). Minthogy azonban ennek más nyelvekben, nevezetesen a latinban nincs egyenértékű megfelelője, ez a szó e tekintetben mögötte marad a három előbbinek. Ugyanazt azt az ellenvetést lehet v. MEYER H. Schaltstückje (1849) és LANG A. nehézkesebb Zwischenkieferstückje (Lehrbuch, 1894) ellen is felhozni. Az eddig felsorolt kifejezések bármelyike használható, anélkül hogy zavart okozna; nem mondhatjuk azonban ugyanezt a radial pieces-ről, melyet MACALISTER használt (Introd. Anim. Morph., 1876) vagy éppenséggel a Latemradius-ról, melyet MÜLLER J. alkalmazott (1854). E munkában a r o t u 1 á t fogadjuk el, minthogy elsőbbsége van az elfogadott terminusok között; LÓVÉN is használta. Megbeszélésre várnak még „Reliqua ossicula quinque, vecti ferreo, qui ab ungulis vaccinis nomen habet (Kuhfuss, angolul: crowbar, magyarul kecskeláb, feszítővas) similia, inter trabeculas interposita". (KLEIN 1734.) Ebbe a mondatba az „inter", úgy látszik, tévesen került „supra" helyett. DES MOULINS C. (1835, 428 = 193 l. a különlenyomatban) ezeket a részeket helyesebben így jellemzi: „posées comme des anses de panier en dessus et parallélement aux précédentes," de nevet nem adott nekik. Az első név a compass volt; ezt VALENTIN adta (1841) s MÜLLER (1854), AGASSIZ A. (1874), LÓVÉN (1892) és mások használták s itt is elfogadjuk. A németek v. MAYER H. (1849) nyomán gyakran Gabelstücke vagy Biigelstiicke néven említik őket; a sort BERNARD (1893) a piece en Y és az étrier nevekkel gazdagítja, MACALISTER pedig inkább manubria-1 ír. E kifejezések egyike sem kétértelmű, de azt már nehéz megérteni, hogy DUNCAN (1889) és LANG (1894) miért vették ide a rotulá-i mint synonymát, vagy hogy Stewart (1861) s az ő nyomán BERNARD H. M. LANGE munkájának (1896) fordításában miért alkalmazták az agyonhasznált radius-1. Az egyes elemek különböző tájaira vonatkozó terminológia terjedelmes és részletes ugyan, de nem valami különösebben zavaros. E helyen leginkább azt követjük, melyet főleg VALENTIN (1841) vezetett be s LÓVÉN (Echinologica, 1892) tökéletesített. Jeruzsdlemhegy (a). (IX. tábla, 220—222. ábra.) Egy fog adorális vége. Raibli körű. Árkos, 5'8 mm hosszú, legnagyobb szélessége 1'7 mm; az árok partjai kissé laposak, úgy hogy az átmetszet a V alakhoz közeledik (220. ábra); barázdáknak nincs nyoma. Azt a helyet, a hol a töredék a fog csúszási lapjával (dental slide) függött össze, a fog széle és legömbölyített háta között húzódó gyenge árok jelzi (221. ábra). Jernzsálemliegy (b). (IX. tábla, 223—225. ábra.) Jobboldali félpyramis maxiiiája. Raibli korú. Az interpyramidális izülő felület (223. ábra) keskeny, minthogy 6'8 mm hosszú és mindössze 2"8 mm szélességet ér el, 4"3 mm távolságban a distális végétől. Aborális széle, ha ugyan egyáltalán lejtős, úgy kifelé és lefelé lejt (nem úgy, mint a Cidaridáknál szokásos). A haránt bordák, melyek majdnem párhuzamosak vele, kissé S alukúan görbülnek, lefelé irányulva a külső és felfelé a belső oldalon, általános irányuk azonban merőleges a felület hossztengelyére. Hat esik belőlük 1 mm-re. A fossa arcualis keskeny, 0"8 mm a supra-alveoláris nyúlvány tövében, mely utóbbi 2'5 mm magas.
